Szombat

Szinte az egész napot átvészeltük egymás látása nélkül, de az idillt megzavarta a pasi, aki még este 11 után feljött hozzám, hogy lehet, hogy majd el kell ugrania az anyukáért, aki még nincs itthon és ha még fent leszek, akkor tudnék-e figyelni a gyerekekre, ha felébrednének. Természetesen igent mondtam, de mivel külön kihangsúlyozta, hogy emiatt nem kell fenn maradnom, így 10 perccel később lefeküdtem:)

Vasárnap

Ma kiderült, hogy az Izraelben lévő nagymamával vannak gondok (jelenleg mesterséges kómában van), ezért maradt ki az anyuka előző nap olyan sokáig és ezért ilyen feszült most a hangulat a házban. Az anyuka mesélte el röviden a szitut délután, aztán el is ment lefeküdni, mert előző éjszaka csak egy órát aludt.

Hétfő

Megint egy este berakott mosás, amiről újfent megfeledkeztek/feltételezték, hogy a munkaidőm után is simán kiteregetem.

Ma kiolvasott könyv: Tökéletes kémia

*Mint az látható az elmúlt hetekben nem sikerült rávennem magam a blog írásra, amit egyrészt a rám ható impulzusok félelmetes hiányára vezetek vissza, de ez csak az egyik ok. A másik, ennél jóval erősebb tényező az általános ellustulásom, ami miatt lényegében már semmihez nincs kedvem és energiám. Nagyon remélem, hogy nem esem depresszióba itt a végére, hiszem egyrészt itt a tavasz (és úgy döntöttem, hogy a napsütés és a depresszió nem kompatibilisek:), másrészt már csak 125 nap van hátra, az már semmi:)

Egy harmadik ok (amit inkább csak kibúvóként használtam), hogy drága édesapám megjegyezte, hogy tisztára átmentem panasz-özönbe, ami annyira nem vonzó olvasmány. Na, de mit csináljon az ember lánya, ha az élet nem fenékig tejfel? Szóval ez is csak megerősített abban, hogy hanyagoljam az írást egy ideig (már saját magamnak sem tetszettek a bejegyzéseim, és az nem jó jel…), de most úgy döntöttem, nem hagyom veszni az eddigi munkámat és csak végigcsinálom ezt az egy évet (blog írásban is), ha ritkásabb feltöltésekkel is.