Péntek

Délelőtt sétáltunk a kisfiúval. A héten jól bevált trükként alkalmaztam a Peppa Pig-es könyvek felolvasását a rajzfilmnézés helyett és újdonsült képességemet ma a sétán is be kellett vetnem. A kisfiú 5-10 perc után megint jó hangosan rákezdte, amit először cumival és nyugtatgatással próbáltam orvosolni, sikertelenül. A kudarc után, végső mentsvárként a magunkkal hozott mesekönyv felolvasásába kezdtem bele, ott ahol épp voltunk a parkban, kicsit lehúzódva a járda szélére. A kisfiú azonnal elhallgatott és minden szavamon csüggödt (meg a könyvön:), én meg próbáltam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy mennyire nevetségesen festhetek a babakocsi mellett guggolva, ahogy épp Peppa malac olaszországi nyaralásáról tudósítok a témát megillető lelkesedéssel. Az olvasás alatt teljesen csendben volt, de ahogy becsuktam a könyvet, ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Mivel nem szándékoztam huzamosabb időre tábort verni a nulla fokban, így elindultam vele hazafelé, és közben elkezdtem fejből újramesélni neki a korábbi sztorit. Csodák csodájára ez bevált és elhallgatott a drága, viszont ennek is hamar a végére értem, és mivel már untam a banánt, áttértem a Piroskára. Már nem emlékeztem pontosan a történetre, így néhány ponton improvizáltam, de a közönségem nem emelt panaszt, így ezt is sikerként könyvelhettem el:) (Kihagytad, hogy a fejből mesemondásnál Peppát angolul, Piroskát viszont természetesen magyarul mesélted neki. :) - Anya Szerk. - Ezer bocsánat:D - az író)

Délután a kislánnyal játszottunk, ő volt Belle baba, én pedig a beszélő óra. Én, az óra, udvariasan érdeklődtem Belle programja iránt, mire Belle részletesen kifejtette, hogy készül az aznapi Sabat-ra. A kislánynak mindez nem is volt furcsa, mivel még a rajzfilmet se látta, de én magamban nagyon jót derültem a párbeszéd abszurditásán:)

Ma, nem kis meglepetésemre, sor került az első közös Sabat vacsorámra is a családdal. A dolog úgy esett, hogy 5-kor járt le a munkaidőm és mivel a család aznap otthon töltötte a péntek estét, így ez egybeesett náluk az ünnepi vacsora időpontjával. Én ekkor épp a picivel voltam a játszószobában, amikor az apuka bejött és megkérdezte, hogy ennék-e velük, vagy inkább később egyedül. Mivel éhes voltam (és elég kíváncsi is), így persze rávágtam, hogy szívesebben vacsoráznék velük. Így esett, hogy megtapasztalhattam egy Sabat vacsorát az elejétől a végéig, aminek az élményeit most részletesen ki is fogom fejteni:)

1, Az apuka hadarva felolvas egy könyvből héber nyelven (rákérdeztem, és a kisfiú miatt a nagy sietség, hogy minél hamarabb ehessen:)

2, Egy speciálisan erre a célra tartott (és minden bizonnyal megszentelt) kancsóba vizet töltenek és ezzel aztán mindenki kezet mos.

3, Újabb felolvasás, ezúttal gondolom a bor (nálunk szőlőlé) lett megáldva, majd elfogyasztva.

4, Ráolvasás a kalácsra, amiből aztán a családfő mindenkinek tör egy darabot (én is kaptam:).

5, Mindezek után mindenki kivonult a konyhába, hogy szedjen a svédasztal szerűen kirakott fogásokból.

Összességében nagyon jó élmény volt, nem feszengtem, jót ettem és még kicsit beszélgettem is. Bár biztosítottak róla többször is, hogy egyáltalán nem kell segítenem, én azért hozzájárultam a romok eltakarításához, közben az anyukával beszélgettünk is és a desszerthez is lehívtak, ami kicsit később készült el. Volt kakaós piskóta és apple-crumble vanília sodóval, plusz egy fura nevű gyümölcs (képtelen voltam megjegyezni a nevét:), amit még életemben nem láttam korábban, nemhogy kóstoltam volna. A diónál kicsit nagyobb, színe a rózsaszín és a barna  közt mozog, kemény héja van, belül meg fehér és olyan gumis állagú. Egy magja van a közepén, az íze pedig olyan édeskés. Szumma szummárum ilyen jót már régen nem vacsoráztam, plusz biztos ez volt az első olyan vacsorám, amit nem egyedül, vagy a gyerekek etetése közben zavartam le.