Külföldi kalandjaim - Az élet au pair-ként

Külföldi kalandjaim - Az élet au pair-ként

Febr. 14 - 15. – Mozogjunk!

2021. február 20. - Agnik19

Vasárnap

Megint sikerült 8-kor kelnem és még csak különösebben éhes sem voltam, hiába hagytam ki az előző nap a vacsorát. Sziszivel megnéztük az aktuális sorozat részünket, ezután lementem reggelizni (megint volt palacsinta), majd kb 3-ig szinte egy helyben ültem és ki is olvastam az aznap elkezdett könyvemet:)

Este megcsináltam egy 40 perces streching-et és kikapcsolódásként újrakezdtem egy régi kedvenc sorozatomat. Ahogy Anya szokta mondani „nem volt kedvem újat befogadni” :) (Hihi, a vér nem válik vízzé...:DD - Anya szerk.)

Ma kiolvasott könyv: A vikomt, aki engem szeretett

Hétfő

Mai menetrend: 8-10, 11:30-12:30, 15-18

Reggel a kissráccal a felöltözés után áthúztuk az ágyneműjét, aztán kapott egy kiadós reggelit, majd elmentünk sétálni a szitáló esőben. Most jól viselte az utat, Anyával is tudtam beszélni közben. Pontban 10-re értünk haza, így a leadása után rögtön reggelizhettem. A napokban teljesen ráfüggtem az előző nap elkezdett koreai sorozatra (Descendents of the Sun), úgyhogy most minden szabad percemben azt nézem, a reggelizés után megmaradt szűk órácskát is erre fordítottam:)

Amikor lementem a következő etapra a kisfiú épp nagyon rossz kedvében volt, az anyja semmivel nem tudta megnyugtatni, végül már az apja is lejött a ricsajra és átvette. Ebédre szerencsére krumpli volt (és arra még nem volt példa, hogy azt visszautasítsa), így azt könnyen lezavartam.

Délután az anyuka megkért, hogy vigyem ki mindkét gyereket a kertbe. Akkor épp nem esett, de minden vizes volt, a kő meg ráadásként csúszott is, így az első pár perc azzal telt, hogy a kisfiú másodpercenként borult, mint a tekebábu, én meg nem győztem felállítani. A kislány nagyobb sikerrel maradt talpon, de ő aztán a hintáról esett le, szóval nem győztem kapkodni a fejem, hol egyikre, hol másikra. Nem sokkal később megjött a legfiatalabb nagybátyjuk (nálam is fiatalabb egy pár évvel), így négyesben folytattuk az ökörködést. Volt ott bújócska, fogócska (természetesen megint cipelni kellett őket), aztán a kislányt jó pár percre lefoglalta a sapkám próbálgatása is.

A kislány a hétvége kompenzálásaként ma a nagymamánál aludt, így a kisfiúval kettecskén maradtunk. Ezt kihasználva fel is cipeltem magammal ruhát hajtogatni, aztán meg a kislány ágyneműjét is áthúztuk. Délutánra egész combos kis izomlázam lett a derekamban, meg a hátamban az egész napos cipelésüktől, és estefelé már nagyon komótosan vonultunk egyik helyről a másikra. A vacsorával ma nem volt szerencsénk, tésztát kapott, amiért nincs oda (ez irányú ellenszenvét meg tudom érteni, az itteni tésztás kaják elég semmilyenek). Végül talán két-három falatot sikerült belediktálnom, így megpróbálkoztam egy almával, de sajnos annak sem lett nagyobb sikere. A vacsi után végig mentünk az összes gyerekszobán rendet rakni, 2 perccel 6 előtt pedig még megörvendeztetett egy telepakolt pelenkával. Mivel láthatóan senki nem akarta tőlem átvenni a porontyot, levittem az anyjához majd nagy nehezen  felvonszoltam kimerült testemet:)

Este még filmeztünk egyet a lányokkal és eközben meg voltam győződve, hogy én aznap már tuti nem fogok megmozdulni, de aztán végül mégiscsak rávettem magam egy 20 perces átmozgató tornácskára. Egy hős vagyok:) (Az vagy bébi! - Anya Szerk.)

A bejegyzés trackback címe:

https://aupairineurope.blog.hu/api/trackback/id/tr7716432204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása