Szombat

Ma megint sütöttem (tudom, hogy ezzel csak kísértem a sorsomat), most kakaós kifliket. Jól sikerültek, és hiába próbálkoztam fél adaggal, így is sok maradt. Sebaj, egyúttal meglett a dugi-nasim a következő napokra. (Ügyes! - a főszerk.)

Ezt követően egy betörő precizitásával próbáltam eltüntetni a konyhában a létezésemre utaló minden jelet. Ma sem jártam sikerrel. Pedig már olyan közel éreztem a győzelmet!

Ráadásként ma hamarabb hazajöttek, én viszont paranoiától (jogosan) hajtva már korábban felcsempésztem az elkészült sütiket és folyamatosan pakolásztam, hogy akármikor is törjenek rám, a konyha haptákban álljon. 5 előtt egy pár perccel állítottak be, amikor már én is azon voltam, hogy elhagyom a terepet és az angol órára már fent rendezkedem be.

Zsuzsi ma sem tudott csatlakozni, de Sziszivel együtt megvolt a szokott létszám. Már túl voltunk a bemelegítésen, amikor az apuka feljött, és ott az angol óránk keretei között nyugisan kikérdezett arról, mit készítettem, miben, majd még hozzátette, hogyha használni szándékozom a mosogatógépet, akkor legközelebb hamarabb kapcsoljam be, hogy legyen időm kipakolni is… Sziszi szerint olyan „Jól van, persze, mindenben igazad van, csak hagyjál már békén..” arccal válaszolgattam :D Hát ez nagyjából körül is írja a gondolatvilágomat ezzel kapcsolatban. Ezt a hozzáállást biztos otthon is használom, ha számomra irracionális kioktatásban van részem (egy gyerek mikor is érzi indokoltnak a szidást?:D), de az tuti, hogy itt fejlesztettem tökélyre:)) (Bizony használod... - a főszerk.)

Vasárnap

A második pihenőnapomon erőt vettem magamon és önként, még az ébredésük előtt áttettem a székhelyem a földszintre. Persze, ez nem hangzik nagy dolognak, de nekem már ehhez is meg kellett erőszakolnom magam, szóval ezt is előre lepésnek könyvelem el. Letelepedtem olvasni a kedvenc helyemre, aztán mivel tök későn jöttek le még nyugiban meg is tudtam reggelizni. Miután szép lassan leszivárogtak az anyukával beszélgettünk is egy kicsit, még egyszer megkérdezte nem kell-e még valami a bevásárlással (kértem fogkrémet), aztán még a szülinapi csokijait és parfümös tusfürdőjét is nekem adta. Imádom, hogy nem esznek csokit:))

10 óra körül elszántam magam egy hosszabb sétára a Golden Green Parkon keresztül a Hampstead Cemetery-be (temető). Szép idő volt, megint izomlázam lett, a hazaúton meg  Anyával beszélgettünk hosszasan. (Hú, nagyon átérzem ezt a "kötelező-szorgalmi" sétát:D - a főszerk.)

Itthon aztán az ebédhez is volt társaságom, az anyuka végig ott ült velem (amit általában nem díjazok, mert feszélyez, de aznap szocializálódó napot tartottam:). Közben egész sokat beszélgettünk, szóba jött a covid-helyzet, az oltás (apuka ellene, anyuka mellette, és ez utóbbi fog győzni) (XDDD "Ha házat néztek, házat fogtok venni." -a főszerk. - Uhh, ezt a filmet pont a múlt héten néztem:)) - az író) majd valahogy terítékre került az itteni létem kérdése. Megint sajnálatát fejezte ki, hogy az otthoniak nem tudtak/tudnak meglátogatni a jelenlegi helyzetben (amúgy se biztos…), mire én persze helyeseltem és hozzátettem, hogy az egy év lejártáig már én sem tervezek hazautazni. Erre jött a kérdése, hogy akkor semmivel nem tudnak meggyőzni, hogy maradjak? (Wow, erre még nem is gondoltam... de fura, hogy csak úgy lezserül megkérdezi, minden felvezetés nélkül - a főszerk. - Ugye? Engem is váratlanul ért, pedig amúgy logikus, hogy nekik jó lenne, ha nem kellene újat keresni helyettem még egy ideig... - az író) Totál váratlanul ért a téma, így csak annyit mondtam - mintegy elutasítólag -, hogy már nagyon hiányzik  a családom.
Az ezt követő napokban sokat rugóztam a kérdésen, pro-kontra, hol erre, hol arra húzva. Úgy vagyok vele, hogy hosszú lesz még ez a félév, most még nem tudom megítélni, hogy akkor hogyan fogok érezni, úgyhogy nyitva hagyom ezt a lehetőséget is. (Teljesen korrekt. Érdekelne a pro lista. - a főszerk. - Pro: Már megszoktam és kiismertem őket, már amennyire az én helyzetemben arra szükség van. Nekem se kellene új munka után néznem. Sok szempontból nincs itt rossz dolgom és talán lehetőségem lenne a covid utáni időkben egy kicsit többet utazgatni az országban. - az író)

Mai film: Just like heaven (Ha igaz volna) (angolul?:)) - a főszerk. - Hát persze, mindent úgy, amit csak a Netflix kínál:) - az író)

Ma kiolvasott könyv: Elrabolt menyasszony (befejeztem a 9 részes könyvsorozatom:)