Hát idáig is eljutottam.

Az elhatározást gyorsan tett követte és egy félórás szenvedés után már fent is voltam a tinderen (ebbe beleszámítom a Tonival való gyors telefonos egyeztetést is, ahol lefikázta a kiválasztott képemet és aztán másikat javasolt). Azt tudtátok, hogy a tinder szó azt jelenti gyújtós/kanóc?:)

Már maga a regisztráció tisztára megizzasztott, túl sok kérdés, túl sok információ és már rémképeket láttam magam előtt, hogy mindez hova fog vezetni. A legoptimistább verzió szerint simán leégetem magam, a legpesszimistábbnál viszont elrabolnak és egy arab sejk háremében ébredek (Anya sosem aprózta el, ha az ijesztgetésünkről volt szó).

Miután minden szükséges adat a helyére került (hihetetlen mennyi mindent akarnak tudni rólad:D) ott ültem a telefonnal a kezemben és még egyszer elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem. Oké, be kell ismernem, hogy szinte remetei elvonultságban tengődtem az elmúlt fél évben, de ez az adott körülmények között normális, nem? Hát igen, nem találkoztam senkivel és az otthoniakon kívül mással nem nagyon kommunikáltam, de csak felelősségteljes voltam, igaz?

Végül nem sikerült meggyőznöm magam, hogy a befordulás ezen szintje egészséges lenne, így összekaptam magam és nekiálltam húzogatni:)) Az elején még nagy volt bennem az ellenállás és igyekeztem mindenkiben valami hibát találni, ami alapján balra húzhattam. Ez ijesztően néz ki, ez ittasnak látszik, ez cigit tart a kezében, ennek ronda a foga, amaz meg tuti alacsonyabb nálam. Félmeztelen képek, „befeszítek” képek, maszkos képek (azokból aztán sok kiderül:D), cuki „kiskutyát tartok, rossz ember nem lehetek” képek és minden, amit az ember el tud képzelni, az itt fellelhető volt. Egy csomó olyan kép is, amit én a helyükben kapásból töröltem volna, nemhogy felrakjam profilfotónak… Ezzel a hozzáállással nem sokra jutottam, de pozitívumként elmondhatom, hogy legalább kicsit lejjebb vitte a pulzus számom és sokat röhögtem közben:D

Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy milyen szempontok alapján ítélem meg ismeretlenül az embereket. Ugyanis korábban szerettem azt hinni, hogy nyitott, elfogadó és előítéletmentes vagyok, de itt egy félóra alatt kiderült, hogy bizony ez rohadtul nincs így. Vegyük például, hogy kiindulásként beállítottam, hogy 24 és 35 közötti pasikat dobjon fel nekem. Hiszen miért ne lehetne fiatalabb nálam? Egy pár év még mit se számít, nem igaz? Na, ez a valóságban többnyire úgy történt, hogy amikor fiatalabb pasikba botlottam, akkor szinte minden egyes alkalommal balra húztam őket, mert már a koruk alapján belemagyaráztam a képeikbe, hogy biztosan éretlenek. Kíváncsi lennék, hogy a koruk tudta nélkül hogyan ítéltem volna meg őket… A következő elhatározásom szerint nem számít a bőrszín. Na, itt kicsit érdekesebb volt a helyzet, ugyanis azt kell mondjam, hogy többnyire egyszerűen csak nem jöttek be nekem, vagy elég ijesztően festettek (értem itt az izomagyú verőembereket megszégyenítő arckifejezésű tagokat). Amikor pedig ez előbbi esetek közül egyik sem állt fenn, akkor jött el az a pillanat, hogy be kellett vallanom magamnak, hogy bizony sajnos én sem vagyok előítéletmentes. Ezen kicsit elrágódtam, majd eldöntöttem, hogy ez mégsem maradhat ennyiben és ez vezetett az első tinder beszélgetésemhez.

Eljutottam ugyanis egy olyan csávóhoz, akire első blikkre nem tudtam semmi negatívumot ráhúzni, így utánam a vízözön jobbra húztam. És ezt követően elindult a lavina:D Na, nem ehhez a konkrét csávóhoz kapcsolódóan változott meg gyökeresen az életem (ő azóta el is tűnt az éterben), de innentől kezdtek igazán beindulni a dolgok.