Kedd

Reggel jól eljátszottunk, a kislány a tegnapi viselkedése miatt többször bocsánatot kért, sőt, afelől is biztosított, hogy ha az öccse lenne rosszcsont, akkor az ő nevében is bocsánatot fog kérni, mivel ő még nem tud:) (De cuki!:)) - a főszerk.) Ilyenkor olyan ennivaló, hogy az ember rögtön megbocsájtja minden rosszaságát. Ma megint az öccsétől kellett megvédenem őt és a babáját. A kisfiú megint egy dinoszauruszt személyesített meg, és a kislány folyton hozzám bújt, amikor a közelünkbe jött. Azt is mondta nekem, hogy hiányoztam és, hogy szeret <3

Szerda

Most 9 órát végigaludtam, ami hétköznapokon ritkaság, és még így is alig akartam felkelni. Ez már a barnamedve-effektus… Cudar hideg van errefelé, már kb. egy hete ki sem tettem a lábam a házból, csak amikor a szemetet vittem ki.

A reggeli a szokásos módon telt, aztán az anyuka vázolta a napot és megbeszéltünk, hogy miután a kissrác a nagymamánál lesz napközben, én megyek érte fél 4-kor. Így aztán egy hét bezártság után újra kimerészkedtem a napra. Már amennyire előbújt ezen a zordon londoni égen. A begyűjtés simán ment, a bukkanó a visszaérkezéskor volt, ugyanis most már harmadik alkalommal felejtettem a zárban a kulcsot és megint az apuka találta meg… Ilyenkor mindig nagyon udvariasan megkér, hogy próbáljak meg még jobban odafigyelni, amit én mindig meg is ígérek, csak sajnos ez nem olyan dolog, amit akarattal tudnék befolyásolni. Ugyanennyi erővel azt is szívesen megváltoztatnám, hogy folyton lezúzom a csípőmet jövet-menet, mert lassan állandósult kék foltjaim lesznek. A kulcs dologgal kapcsolatban az a helyzet, hogy amíg semmi nem vonja el a figyelmem, addig persze nem felejtem ott (szerencsére), de amint valamit még csinálnom kell az ajtón való bejövetel és a bezárása között, akkor a kulcs mindig ott felejtődik. Szar ügy (nekem is, nekik is)…

Szóval ezek után megint dagonyáztam (úgy olvastam, hogy dohányoztam! Te jó ég... - a főszerk.), egy kicsit az önmarcangolásban, aztán a kisfiúval felmentünk teregetni. Ez alkalommal is szépen elfoglalta magát a raktár széthordásával és a szennyes kupacok megmászásával, amíg én végeztem. A lemenetelünk után következett az újabb baleset, a kislány és én a kanapén ültünk a játszószobában, a kisfiú pedig mellettünk szaladgált, amikor megcsúszott és hanyatt vágta magát. A feje természetesen a kövön koppant, és megint tiszta idiótának éreztem magam. Tényleg magamhoz kéne kötöznöm, hogy elkerüljem a hasonló eseteket, mert most már minden héten történik valami.

Amúgy, hogy valami pozitívat is írjak, nem csak a szaladgálás és az önpusztítás terén mutat fejlődést a tökmag, hanem már a játékokkal is. A héten már nemcsak rombolt, hanem épített is (elég ügyesen), és a formák felismerése is kezd alakulni. Sokszor azt is elértem nála, hogy amikor kitárom a kezem és magyarul hívom, akkor vigyorogva beleszalad a karomba. Az egyensúlyán viszont még erősen dolgoznunk kell…

A vacsi gond nélkül lezajlott, sőt ezek után egyedül meg is fürdettem őket, ráadásul egyszerre. Nekem elhihetitek, ez nagyobb kihívás, mint elsőre gondolnánk:) Ezután a kisfiút elvitte az apja, én meg az akarata ellenére a kislányt is kivettem a vízből. Kezdek rájönni, hogy tök felesleges alkudozni vele (ebben az esetben tovább akart a kádban maradni), mert ha minden teketória nélkül csak keresztül viszem az akaratomat (ami mindig teljesen racionális, eskü:), akkor kb. 5 másodpercig visítozik, aztán már el is felejti, hogy mit is akart korábban és már másik dolgot követel. Szóval ez is megvolt, aztán fel is öltöztettem, a mese dolgában viszont nem tudtunk megállapodni. Esti mese címszó alatt mindenképpen egy szakácskönyvet akart felolvastatni velem, ami a szoptatás utáni babaételekre specializálódott. Én még el is olvasgattam volna, nekem végül is mindegy, hogy Peppa, a malac kalandjait, vagy a krumplipüré előnyeit taglaljuk, de az apukának nem tetszett a dolgok alakulása, amit persze törvényszerűen hiszti követett. (Ez érdekes...Miért? Nem udvarias dolog a szakácskönyv felolvasása szórakoztatási célból, mi? Hát igen, megvan a dolgok rendje... - a főszerk. - Nem, itt most az volt a gond, hogy lefekvés előtt már le kell nyugodnia, a szakácskönyvet viszont viccből hozta és folyton vihorászott, amíg olvastam. - az író)

(Tetszik a cím...:D - a főszerk.)