A következő bejegyzést Taminak ajánlom, aki leghűségesebb olvasómként a 4 hónapos kihagyás ellenére is már másnap észrevette az új bejegyzésemet:)

A külföldi utazások manapság igencsak problémások, ezt most bőven volt alkalmam megtapasztalni. Minden ország más és más kritériumokat szab meg a beutazáshoz, amelyek az országok besorolásától függően is különböznek, valamint hónapról hónapra változnak is. Nagy-Britanniába jelenleg a sárga besorolású országokból - amilyen most Magyarország is - egy negatív teszttel előtte és kettővel a megérkezést követően lehet utazni. Ezt se ügyintézni, se finanszírozni nem leányálom, szóval az utazást megelőző héten már másból sem álltam ki, mint tesztre mentem, újabb tesztet foglaltam le, a második oltásomat is ekkor kaptam, valamint még vérvételre is elmentem, hiszen ha már szúrkálni kell, tudjunk le egyszerre mindent.

A Budapestre való felmenetelemet telekocsival intéztük, ami még simán is ment volna, ha a reptér helyett én nem egyszerűen Budapestet írom be végcélnak. Mint kiderült, a Népligetbe 2400 Ft-ért is el lehet jutni, ha viszont korábban, a reptéren szállnál ki, az 6000 Ft-ba kerül. Erre már csak a kiszállásnál derült fény, így aztán később Anyának kellett elvinni a hiányzó összeget a fickónak. Persze nem is én lennék, ha minden simán ment volna:)

A reptéren ezután 4 órát kellett elütnöm a gép indulásáig, de most már rutinos öreg rókaként volt víz és kaja is nálam, az olvasnivalóról nem is beszélve, szóval eltelt az idő. A reptéren belül már egész könnyen elnavigáltam magam, de ennyi idő alatt még akár egy eltévedés is belefért volna. A gép végül 20 perc késéssel indult, elég későn kezdték el a beszállítást is, ennek ellenére időben érkeztünk meg Londonba. Innen váltak megint érdekessé a dolgok. Elvben úgy volt megbeszélve, hogy küldenek ki elém taxit, de 10 perc várakozás után már kezdtem izgulni. Küldtem nekik egy üzenetet, hogy megérdeklődjem, hogy mi újság, mire egy újabb 10 perc elteltével kiderült, hogy valami technikai probléma adódott, a taxi további 30 perc múlva fog értem jönni és nekem kell érte fizetni készpénzben, mert nem sikerült nekik utalásban elintézni. Na, mondhatom ennek nagyon megörültem, hisz így a további várakozás mellett még egy automatát is le kellett vadásznom, a csomagjaimmal megrakodva. Ekkorra már elég fáradt voltam az egész napos utazástól, de mit volt mit tenni, nekiindultam. Borzasztó ez a felnőtt lét, hogy az embernek már mindig gondoskodnia kell magáról és nem dobhatja el magát, amikor besokall… (:D de mennyivel erősebb vagy ezáltal. És tudod, mire készíted fel majd a gyereked:D - a szerk.)

Az első helyen persze üzemen kívül voltak az automaták (nehogy már túl könnyű legyen), de a másodiknál sikerült megoldanom a problémát. Eddigre a taxis is megjött és következett egy 10 perces angol nyelvtörés (telefonálás), amely során próbáltuk beazonosítani a másik tartózkodási helyét. Utólag már muris az egész, de akkor és ott  legszívesebben azt mondtam volna, hogy hagyjuk, ez nem megy, fordulok is vissza… Végül nagy nehezen megtaláltuk egymást és onnantól kezdve már tényleg simán hazaértem. A háziak legnagyobb megkönnyebbülésemre nem voltak otthon, mert most ünneplik a zsidó újévet és mindenki megint a nagyszülőknél gyűlt össze.

Olyan fél 7 körül értünk a házhoz, kifizettem a taxist, a házba belépve pedig kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna. Most már minden ismerős volt, semmi se változott az egy hónap alatt, és még a mosó-és szárítógépben felejtett cuccokat is régi ismerősként üdvözöltem. (:DD - a szerk.) Aznap már nem sok mindent csináltam, kipakoltam, betettem egy adag mosást (...mintha anyát hallanám - a szerk.), fürödtem, hajat mostam, beszéltem az otthoniakkal, vacsiztam - bár annyira nem is voltam éhes, de a kínálatot azért rendesen felmértem és fejben már feljegyeztem, hogy miket kell kérnem a jövő hétre:)

10 óra körül mentem lefeküdni, de a család addigra még nem ért haza, így aznap nem találkoztam velük. Az első éjszakámat nem nevezném éppen pihentetőnek, az ágyban sehogy se találtam a helyem, nagyon meleg volt. Az ablaknyitás után meg rögtön aggódni kezdem, hogy mi lesz, ha már az első héten megfázítom magam, szóval sokat forgolódtam, álmomban meg a covid teszt csomagot üldöztem egy másik városban. (XDD - a szerk.)

A gyerekek másnap sem voltak otthon, a nagyszülőknél aludtak, így hozzájuk még nem volt szerencsém, de az apukával váltottam reggel egy pár szót, hogy azért mégis lássanak egy pillanatra. Az első napomon végig egyedül voltam a házban, azon belül is a tetőtér elszeparáltságát élveztem és a kérésükhöz alkalmazkodva csak enni jártam le. Ennek ellenére egész jól eltelt a napom, sok emberrel beszéltem, hogy ne legyek annyira magányos, valamint csórtam egy dobozzal a kislány filceiből, így kreatív szórakozást is biztosítottam magamnak:)