Hétfő
Vissza a mókuskerékbe, éljenek a dolgos hétköznapok!
Szerencsére jól indult a hét, mindkét gyereket levittem (a szülők még nem bújtak elő a szobájukból), a kislány hiszti nélkül szépen hagyta magát felöltöztetni (a kisfiú nem különben) és még a haját is be tudtam fonni. Ezektől a nem elhanyagolható sikerektől nekem is jókedvem lett, bár a reggelinél már volt egy kis fennakadás. A pici most sem nagyon akart enni, a kislány meg leöntötte magát kakaóval, de végül mindent tudtunk orvosolni.
10-ig kellett dolgoznom, a család viszont már nem sokkal fél tíz előtt elment otthonról. Aggodalomra azonban semmi ok, kellő mennyiségű feladatot hagytak hátra nekem. A ruha elpakolást, ágynemű húzást és mosást még sikerült 10 előtt befejeznem, de még bőven a konyhát raktam rendbe, amikor már vissza is értek. Ekkor már háromnegyed 11 volt, és még nem is reggeliztem! Most már nem is aggódok annyira a nagy bőség okán fenyegető elhízás miatt, ugyanis mostanában egyre kevesebbet eszek, sokszor csak naponta kétszer és már a nassolás is erősen mérséklődött.
Napi humor: Ma az anyuka is elhibázta és mosógépnek nevezte a mosogatógépet :D
Kedd
A kislány mostanában folyton azt akarja játszani, hogy az öccse egy szörny/dinó/fiú (azt hiszem ez a harmadik a legrosszabb kategória :D) akitől meg kell mentenem miközben szigorúan tilos hozzá érnem (mármint a picihez). Néhányszor pedig a kiscsaj indul küldetésre, amely során buborékfújóval, vagy valami kisebb fajátékkal ütlegeli. Értem én, hogy nem szereti a fiúkat (az ő korában én semmivel se voltam különb, ugye Papa?:), de nem kis kihívás megfelelni az igényeinek, miközben az öccsét is igyekszem lefoglalni és nem mellesleg épségben tartani.
A játék során egyszer csak azt vettem észre a kislányon, hogy feltűnően nem használja a jobb karját. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi a helyzet, csak nem fáj, és kiderült, hogy tényleg volt valami gond vele, de csak akkor panaszkodott, ha meg kellett mozdítania. Gyorsan végigtapogattam, hogy legalább a törést kizárjam, és igazából nem is panaszkodott rá, csak nem használta. Miután próbáltam megemelni a karját és arra nagyon jajgatott, kivettem az anyjához, hogy azért nézzen rá ő is. Ezután ketten voltunk tanácstalanok, hogy mi történhetett, én meg folyamatosan azt pörgettem a fejemben, hogy mi válthatta ki. Ez egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, hogy a karjánál fogva húztam fel a földről fekvőből ülő helyzetbe. Ezen kívül tényleg nem volt más.
Ezt követően egész este próbáltuk rávenni, hogy használja a jobb kezét, de mind az evésnek, mind a rajzolásnak következetesen bal kézzel állt neki. Pizsamába én öltöztettem át (a történtekre való tekintettel aznap kihagyta a fürdést), az is kalandos volt, de sikerült jajszó nélkül kiviteleznem. Épp elkészültem vele, amikor hirtelen közölte, hogy nagyon kell pisilnie, már rohantunk is a fürdőbe, és már épp ültettem volna rá, amikor bepisilt. A pizsamanadrágja, az éjszakai pelenkája és a fürdőszobai kilépő mind csurom egy adta pisi lett és erre a végszóra jött meg az anyuka.
A műszakom amúgy eddigre már lejárt, szóval az anyuka ezután átvette a parancsnokságot és ennyivel megúsztam az esetet.
Mai könyv: A tökéletes nevelőnő (aki egy londoni zsebtolvajból lett azzá, szóval nekem ehhez képest isteni referenciáim voltak:D)
Mai film: Love happens (Jennifer Aniston miatt választottam, de csak egyszer nézhetős volt, annak viszont oké)