Szombat

Szombatra terveztem magamnak egy kis kiruccanást. Az eredeti gondolatom a belvárosban lévő kivilágított utcák megtekintése volt, de aztán egy kis netes keresgélés után találtam egy közelebb lévő karácsonyi vásárt. Estére már megbeszéltem az angolozást a lányokkal, így korlátozott idő állt rendelkezésemre, de úgy számoltam, hogy a vásár után még lesz időm a fények megnézésére is. Több buszjárattal akartam megtenni az utat, hiszen a metró igen drága, amivel viszont nem számoltam az a forgalom. Rémes dugó volt, és majdnem két órámba telt, mire egyáltalán odajutottam az első állomásra. Ekkorra kb. már semmihez sem volt kedvem és legszívesebben rögtön visszafordultam volna. Ennek ellenére azért elsétáltam a célig, ami egy rohadt nagy csalódás volt. A vásár lényegében kajáldák sorát jelentette, az emberek mindennek ellenére tömegesen képviseltették magukat, így csak végigsétáltam és már azon törtem a fejem, hogy hogyan juthatok a leghamarabb haza. A buszút visszafelé is két óra volt, a végén már inkább sétáltam 20 percet, annyira elegem lett.

A hab a tortán, hogy mindannak ellenére, hogy folyton a programjaimról kérdeznek, az anyuka a hazaértem után azt kérdezte, hogy szerintem biztonságos volt-e buszozni. Hát erre most mit mondjak? Viszonyítás kérdése. Nem volt annyira biztonságos, mint el se menni otthonról, de egy belga orgiánál biztos kevésbé volt kockázatos…

Mai megnézett film: Think like a man

Vasárnap

Az előző napi rémes kiruccanásomra tekintettel ezt a napot itthon töltöttem. Sok mindent nem tudok felmutatni, kb. mostam és olvastam egész nap. 

Már egész jól elfogadtam, hogy idén jószerével elmarad a karácsony, nekem talán egy kicsit jobban is, mint másoknak. Most kezdek csak rájönni, hogy karácsonykor nem a díszek, az ünnepi menü, a karácsonyfa, vagy az ajándékok a legfontosabbak, hanem - legyen ez bármennyire is nyálas - a család. Persze nem azt mondom, hogy nem fog hiányozni Anya szilvával és sajttal töltött husija, Ági sütijei, vagy a karácsonyi dekorációk sora, de ami igazán elszomorít, hogy nem lehetek ott. Nem díszíthetem a kinti fákat Apával (persze tudom, hogy az már hetek óta kész van:), nem látom, ahogy Anya a benti dekorációkat rendezgeti és mindenki igényeit alaposan megrágva igyekszik összeállítani a tökéletes karácsonyi menüt. Nem sütünk együtt sütit és díszítjük fel a karácsonyfát, sokszor vérre menő vitával arról, hogy idén milyen színű legyen. Nem lesz közös kártyázás, vagy a többieknek Anyát kell valahogy erővel a székhez kötözniük, hogy meglegyen a létszám:)

Mindeközben a kinti családom már kérdezgeti, hogy mit tervezek, mit akarok enni, csinálni karácsonykor. Mivel nem akarom sem megdöbbenteni, sem kiábrándítani őket, legtöbbször kerülöm az egyenes válaszadást, de az az igazság, hogyha nem lehet igazi karácsonyom együtt a többiekkel, akkor nem vágyom valami izzadság szagú pótlékra. Csinálok magamnak egy kis (vagy sok) tiramisut, aztán valószínűleg azt fogom csinálni, amit bármelyik másik napom csinálnék. Ha szerencsém van, akkor talán meg is feledkezem az egészről, és így esetleg még a depizés is elkerül. Nem tudom, mennyivel lenne más ez, ha a vírus-helyzet nélkül lennék kint karácsonykor, de lehet, hogy nem is olyan sokkal. Biztos többet járnék el otthonról, és megtekintenék néhány karácsonyi programot, amivel egy kis karácsonyi hangulatot teremtenék magamnak, de így, hogy idén hivatalosan elmarad a karácsony még csak az „All I want for Christmas”-től sem lett csömöröm. Sőt idén alig hallgattam karácsonyi számokat… Az ember valóban akkor kezdi igazán értékelni, amije van, ha hirtelen már nem magától értetődően az övé. Azt hiszem, ezt most próbálom a lehető legjobban átvészelni, aztán jövőre kétszeres lelkesedéssel pótolom be az elmulasztottakat:) (Édesem! Reggel bekapcsoljuk a laptopot, hívásindítás, és mehet estig. Éljen a korlátlan internet!  - AnyaSzerk.)

Mai megnézett film: Holidate (ez kellően feldobta a hangulatomat, akkorákat röhögtem rajta, hogy tuti lehallatszott:D)

Hétfő

A kemény hetem egész jól indult, a gyerekek ma nagyon aranyosak voltak. Reggel konkrétan egy órára magamra hagytak mind a kettővel, de mindenki jól viselte magát és a reggelizésen kívül a bevásárlás kipakolását és még a konyha rendbetételét is meg tudtam oldani. Vannak jó napok:)

Az e heti beosztásom nagyon kusza,

(H: 7:30-9, 10-12:30, 15-18

K: 7:30-9, 10:30-12:30, 15-18:30

SZ: 7:30-9, 15:30-19

CS: 7:30-9, 10-12:30, 15-19

P: 7:30-9)

így minden reggel extrán csekkolnom kell, nehogy elrontsam:) 10 után összekészültem aztán felkeltettem a kissrácot és elmentünk sétálni. Szerencsénk volt, még az eső előtt hazaértünk, ami aztán egész nap kitartott. Ebédre jacket potato-t készítettem neki (ez már egyedül is megy:), amiből egy jó nagy adagot bevágott. Mivel imádja a krumplit és abból szinte bármennyit képes megenni, most már felturbóztam az eddig csak sajttal tálalt fogást és most már kukoricát is kapott mellé (micsoda kulináris élvezetek:D). Miután ezzel megvoltunk megint letettem aludni és én is ettem.

A kissrác ma egy fél órával a munkakezdésem előtt ébredt, úgyhogy felhoztam magammal és mivel hivatalosan még nem dolgoztam, egyszerűen letettem magam mellé, és próbáltam visszatérni a dolgaimhoz. Hát azt nem mondom, hogy 100%-osan hagyta is, de olyan aranyosan rámolta szét a szobát, hogy nem lehetett rá haragudni:) Az este nyugisan telt, a fura krumplis-répás leves volt a menü jó sok rizzsel tálalva és mindkét gyerek rendesen evett. A fürdetést és fektetést aznapra megúsztam:)

Ledolgozott órák száma: 7,5