Nem volt egy kellemes időszak, de túl vagyok rajta. Sikerült a magam részéről „hibák” nélkül zárni a hetet, bár tényleg igyekeztek a lehetőségét is kizárni. A konyhaszekrények hol zsineggel, hol cellux-szal voltak „lepecsételve” így kb esélyem se volt tévedni, a konyhából való kaja kivitel meg eszembe se jutott, annyira tudatában voltam az elvárásoknak.

Továbbra is később kezdtem reggel a szokásosnál, de szinte délig műszakban voltam, így a gyerekekkel együtt reggeliztem. A kásám pótlására kaptam többféle gabonapelyhet (a nutellával töltött nem is volt rossz, de az már nekem is túl édes volt:D), így az itt tartózkodásom óta először visszatértem a rendszeres tej fogyasztáshoz is. Nagyon érdekes, hogy amennyire ragaszkodtam a napi egy (vagy több) pohár kakaómhoz amióta csak az eszemet tudom, olyan könnyen leszoktam róla - mondhatni eszembe se jutott, hogy hiányzik.

Ebédre aztán jöttek a kreatívnál kreatívabb megoldások. Ettem rizsfelfújtat tojáskrémmel és paprikával, aztán felvágottal, majonézzel és paradicsommal. Legnagyobb meglepetésemre nem is volt olyan rossz, bár az tuti, hogy azon a héten kevesebbet ettem, mint általában.

Az ünnepi hét nagy előnye volt, hogy a hétvégéket szinte egyvégtében házon kívül töltötték, így ha nem is ehettem kedvemre, de legalább nem figyelték folyamatosan minden lépésemet. Sokat olvastam, mostanában egyik könyvet falom a másik után és persze a sorozat és film fogyasztásom is figyelemreméltó volt:D

A picivel való egyik sétám alkalmával véletlenül összefutottam Adrianával. Ha még emlékeztek ő volt az az au pair, akivel még ősszel többször is találkoztam, csak aztán valahogy megszakadt a kapcsolatunk. Ez a találkozás ráébresztett, hogy ijesztően bezárkóztam és elhatároztam, hogy korona ide, vagy oda ez nem mehet így tovább. Az elhatározást tett követte, néhány nap múlva ráírtam Adrianára, hogy találkozhatnánk, ennyi idő után biztos van mit bepótolni.

Mindenki nagy megkönnyebbülésére (nekem a normális kaja, az anyukának az edényei hiányoztak:) vasárnap estével végül befejeződött ez a hajcihő és visszaállhattunk a rendes kerékvágásba. Az anyuka még este nekiállt visszarendezni a konyhát, így hétfőre már szinte nyoma se volt az előző heti megpróbáltatásainknak:)