Csütörtök
Most már szinte teljesen kilábaltam a náthából, szóval már nagyon ideje lenne, hogy újra tornázni kezdjek. Szörnyű, hogy milyen lusta tudok lenni, még ha pontosan tudom is, hogy utána mennyivel energikusabbnak érzem magam, meg nagyon rám is fér. Arghhhh!
Reggel az apuka végre sokadszori nekifutásra elment az edzőterembe (már szerdán is beharangozta először reggel, aztán este, hogy menni fog, de végül nem lett belőle semmi), az indulása előtt meg is kérdeztem tőle, hogy most tényleg megy-e:D Azt hiszem vette a poént:) Jé, lehet ez volt az első poénkodásom angolul:)))
A kislány ma a haját is engedte megcsinálni, úgyhogy minden jól haladt és hála Peppa Pig-nek a kisfiút is meg tudtam etetni. Most simán rendbe tudtam rakni a konyhát, amíg a képernyőre ragadt a kis drága, sőt még a kásámat is volt időm megfőzni 9 előtt.
Ma délután a kissrác korán fent volt, így egész sokat tudtunk sétálni. 4 körül értünk haza és szinte velünk együtt érkezett haza a kislány is az anyukájával. Egész szépen eljátszottak együtt, a kislány csacsogását egyszer fel kellene vennem, olyan aranyos, amikor az öccsének magyaráz. Ma például hosszasan kifejtette neki, hogy az új lila játékautó az övé (mármint a kislányé), de odaadja neki, viszont nem viheti el hosszú időre. Természetesen megdicsértem, hogy nagyon szépen osztozkodik (ugye kell neki a pozitív visszacsatolás:), erre rögtön megkérdezte, hogy elmondom-e majd a szüleinek, mert korábban egy kicsit hisztizett (konkrétan kivágta a patáliát, hogy nem tudja egyedül levenni a cipőjét, de a hiszti közben végük csak sikerült neki segítség nélkül összehozni a dolgot). Haláli! Van esze, azt meg kell hagyni:D
Még délután kiderült, hogy erre a napra esik idén a Hanuka, így estére megint mennek a nagyszülőkhöz. Ezáltal az is világossá vált, miért kellett az előző nap, olyan sürgősen gyertyatartót fényesítenem:D
A nagy alkalomra megjelent az anyuka eddig még nem látott harmadik testvére (akinek pár hónapja volt az esküvője Izraelben) a feleségével együtt. Ők is nagyon kedvesek voltak (ez a testvér a legjóképűbb a három közül, nem véletlenül kelt már el;), a gyerekek már eddig is átláthatatlan játék mennyisége tovább gyarapodott. Amúgy a két új szerzemény tényleg nagyon szükséges volt: az egyik zenél és világít (fajtájából kb a harmincadik a sorban), viszont újdonság, hogy névre szólóan a kislánynak szól a dal; a másik 8 darab figurát tartalmaz a Peppa Pig-ből, ami szintén remek, hiszen a kisfiú mindennek örül, amit a szájába vehet, ezek pedig a méretükből adódóan tökéletesen megfelelnek a feladatra, nem is tudom, minek tartunk még egyáltalán cumikat.
Szóval, megjöttek, mindenki hangosan örült mindenkinek én meg csöndesen leléptem a színről. Amíg odalent jól elvoltak és több, mint elegendő szem figyelte a lurkókat, én szép csendben ruhát pakoltam, tettem-vettem (jaj, kezdek úgy beszélni, mint Anya és már az elfoglaltságaim is hasonlóak:O) és nagy általánosságban elfoglaltam magam, amíg a jelenlétem újra szükségessé nem vált.
Amíg gyertyát gyújtottak és énekeltek egy kicsit, elkezdtem rendbe rakni a konyhát. A vendégek nem sokkal később távoztak is, aztán a kissrácot kellett egy kicsit lecsillapítanom, majd a gyerekek is elindultak az anyukájukkal a nagyszülőkhöz. Az apuka valami miatt itthon maradt, de sok vizet ezután nem zavart, szóval nem panaszkodom. Mialatt megvacsoráztam és csili-vilire varázsoltam a konyhát (saját mérce szerint, Anya biztos nem használná a teljesítményemre ezt a leírást:) majdnem egy óra elment. Pont mire végeztem az apuka lejött és bejelentette, hogy elszalad a kisfiúért, mindjárt itthon lesznek. Mondtam oké, már úgyis csak fél óra volt a munkaidőmből, szóval tőlem akár ott is ragadhatnak egy kicsit:) Végül kb. háromnegyed 7-re értek haza, a kisfiút gyorsan letettük aludni és már szabad is voltam. Holnap végre megint péntek és erre a hétvégére már terveim is vannak. Megfordult a fejemben, hogy esetleg szerezhetnék társaságot is a kiruccanásomhoz, de végül elvetettem az ötletet. Még az introvertáltságom ellenére is lennének akikkel szívesen sétálnék, ők viszont sajnos nincsenek elérhető közelségben, pótlékokra pedig nem vágyom, ők a végén úgyis inkább leszívnak, mintsem feltöltenének. A kapcsolatépítés terén elért teljesítményemre nem vagyok büszke, de még azzal hitegetem magam, hogy ez nagyban a jelenlegi szar helyzet miatt is van és amúgy talán nem vagyok teljesen reménytelen… (Édesem... - AnyaSzerk.)
