Vasárnap

Büszkén jelenthetem, hogy vasárnap reggel sikerrel legyűrtem a punnyadtságomat és reggel 10-re már túlvoltam az egy órás gerinctréningen és már a hajamat is megmostam. Természetesen irtó büszke voltam magamra és rögtön el is akartam újságolni Anyának a sikeremet (hátha ettől ő is megkapja a kezdeti hajtőerőt). Aznap reggel amúgy csak nagy sokára sikerült elérnünk egymást. Először még a torna előtt hívtam, de akkor éppen garázst pakolt, ezért Apával beszélgettem majdnem 20 percet. Utána visszahívott a torna közben, de nem akartam lendületet veszteni, ezért akkor én mondtam, hogy majd visszahívom. Torna után vissza is hívtam, de akkor meg mosogatógépet pakolt. Mondom, jól van, akkor megyek hajat mosni:D Na, és ezután sikerült ténylegesen beszélnünk is.

A vasárnap a reggeli energia löketem után nagyon jó hangulatban telt. 11 körül mentem le először (most már egyre tovább bírom evés nélkül:) és mivel sehol nem láttam egy lelket sem, el is tudtam engedni magam egy kicsit. Nem tudom említettem-e korábban, hogy nincs mikrójuk (Nem!!:O - a szerk.), így a főtt kaják utólagos felmelegítése nem megy olyan hipp-hipp, mint otthon. A sütőnek van egy „microwave” funkciója, de abba nem lehet akármit betenni, mikor rákérdeztem, azt mondták, az üveg jénai tálakban melegítsek kaját úgy. Ezt meg már én találom nagyon problémásnak, hogy csak ezért még egy nagy jénai tálat is bekoszoljak, amiből aztán még átpakolom tányérra a cuccot. Szóval itt csalni szoktam, és amikor úgy érzem, tiszta a terep, akkor egy olyan (nem aranyozott) tálban melegítek, amiből már enni is tudok utána. Szóval ezután a felvezetés után most már mindenkinek egyértelmű, hogy a tegnapi maradékom megmelegítésével kezdtem a konyhai tevékenységemet. Mivel igyekszem minél kevésbé szem előtt lenni a hétvégén, így általában napi kétszer eszem, jó nagy időközzel, és akkor amennyi belém fér. Az egészséges étkezés mintapéldánya leszek, már érzem:) (Nagyon remélem, hogy ironizálsz... - a szerk.)

A nyugira való tekintettel olvasgattam kicsit lent a kedvenc asztalomnál, aztán feltöltöttem a vízkészletem és indultam vissza az odúm biztonságába. Felfelé menet aztán nem kis rémületemre észrevettem, hogy mégsem vagyok egyedül a házban, az apuka ugyanis szép csendben üldögélt a dolgozószobájában a gép előtt. Oda is köszöntem neki, hogy bocs, nem vettem észre korábban, aztán gyorsan húztam felfelé és közben lázasan pörgött az agyam, hogy nem voltam-e lent túl hangos. Ha egyedül vagyok, szoktam hangosan zenét hallgatni, de ezt szerencsére aznap nem játszottam meg, csak egy pár hangüzenetet küldtem, de azzal remélem nem zavartam. (Mi a fene, és ő miért nem köszönt rád előbb? Kicsit creepy - a szerk. - Végig az első emeleti dolgozószobájában volt, ami mellett csak elsuhantam lefelé menet, szóval nem nagyon volt alkalma. - az író)

Vasárnap főként olvasással töltöttem a napot, mert ha egyszer rákattanok egy könyvre, akkor az órákra be tud szippantani, és csak úgy elrepül a nap:) Dél körül a folyamatos zuhé után végre kicsit kisütött a Nap, így még egy rövid kis levegőzést is beiktattam. Csak egy laza másfél órát voltam kint, mert a nagy szél miatt kicsit alul öltözöttnek éreztem magam, így nem üldögéltem sokáig a parkban. Az esőzések miatt a föld mindenhol egy sártenger volt, szóval nagyon hálás voltam a gumicsizmámnak (meg az eszemnek, hogy azt vettem fel:) és a nemes szolgálataiért cserébe még a lepucolására is rávettem magam, mikor hazaértem. (Haha - a szerk.)

Estefelé aztán még Sziszi videohívásra invitált, így részem lehetett az otthoni születésnapi ünneplésben is. Idén Sziszi sütötte a tortát Anyának (az általa megadott paraméterek alapján), és Apa szavaival élve szerencsésnek mondhattam magam, hogy csak virtuálisan voltam jelen:) Az elmondottak alapján maga a piskóta jól sikerült (abban már van gyakorlata a lánynak), a kiwi-krém viszont keserű lett (ezt meg betudhatjuk a kiwimagnak). Szóval a telefon képernyőjéről végigasszistáltam az eseményt, és még néhány fényképre is rákerültem, amiken Apa szó szerint a tenyerén hordozott:)) A fejemből nem sok látszik, de a lényeg, hogy mi tudjuk, hogy ott voltam:D

A tornázós lelkesedésem olyan szinten kitartott így az első nap tiszteletére, hogy még este is megcsináltam egy rövidebb etapot. Összességében egy nagyon kellemes napot zártam, és most úgy érzem, a lendületem is ki fog tartani. A első óra tapasztalatai alapján kicsit átrendeztem a terepet fent, hogy ne verjem be a kezem unos-untalan, amikor nyújtózkodni kell, így most a szobában középen egy nagy üres sáv tátong. Már várom, hogy megkérdezzék, hogy ezt mire fel csináltam…:D