Szombat

A korai lefekvésnek hála már 8-kor talpon voltam, de Sziszi piacra ment otthon, így elhalasztottuk a sorozatnézést későbbre. Mivel most mindenki otthon volt, gondoltam gyorsan lemegyek reggelizni mielőtt a gyerekek kelnek, hiszen előttük nem használhattam, teszem azt a főzőlapot sem. Az anyuka már lent volt a nappaliban, de amikorra kész lett a kásám már a kislányt öltöztette fent. Mire leértek már végeztem is az evéssel.

A délelőttöt tevékenyen töltöttem a raktárszobámban, készültem az angol órára, haladtam a kurzusommal (10/1 részegység befejezve, teszt 100%:) és közben egyik mosást tettem be a másik után. Az itthon tartott Sabat nagy előnye volt, hogy nem kellett az ebéden agyalnom, annyi maradékból lehetett válogatni. Dél előtt nem sokkal felhívtam Ágiékat, a velük való beszélgetéstől mindig jó kedvem kerekedik. Most is folyton egymás szavába vágva meséltek, hol Papa hurrogta le Ágit, hol Ági tette helyre Papát, nekem meg nagyon vicces volt nézni és hallgatni az évődésüket. Ilyenkor eszembe jut, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy a családban minden házasság ilyen harmonikus és most Papáékkal példálózva még 50 év után is képesek egymást húzni. Ha nekem nem is lesz ilyen szerencsém, jó tudni, hogy azért létezik:) (Miért ne lenne? - Anya Szerk.)

Az ebéd-kérdés végül a várakozásaimmal ellentétben nem magányos hűtő-fosztogatással zárult, hanem a kislány feljött, hogy megkérdezze szeretnék-e megint velük enni. Természetesen igent mondtam és nagy örömömre, ő is kijelentette, hogy szeretné, ha megint mellette ülnék:) A rossz napjai mellett, tud ő is aranyos lenni.

Együtt mentünk le a konyhába, ahol megint terülj-terülj asztalkám volt. A megmaradt rizshez és krumplihoz paradicsomos húsgombóc és valami édes-szószos csirke volt kirakva, rengeteg féle salátával köretnek. Az ünnepi körítés az előző naphoz hasonlóan zajlott, rituális kézmosás, áldás, szőlőlé, kalács-törés. Aznap a Netflix kínálatról esett szó és az általuk felsorolt temérdek sorozat/film között csak a Friends-ben és a Bridgerton-ban találtunk közös pontot. Ami érdekes volt, hogy az anyuka által soroltak közül egy csomóra rá tudtam vágni, hogy „Nem láttam, de hallottam róla. Anyukám nézte és mesélte.” Az egész párbeszéd végül azt a képet festette, mintha Anya kész Netflix megszállott lenne, én meg túl sokat beszélek vele:D (És melyik nem igaz?? :DDD - Anya Szerk. - Ha így vesszük, oké :DD - az író)

Az ebéd előtt és után játszottunk egy kicsit a kislánnyal. Mostanában orvososdit szeret játszani és legtöbbször Elsa és Anna baba személyesítik meg a betegeket. Elmondása szerint lázuk volt és naaaagyon sokáig ágyban kell maradniuk. Amikor megkérdeztem tőle, tudja-e, mi az a láz ingatta a fejét:) A diétás kosztjuk csokis-vaníliás levesből állt, ebből jó sokat kellett enniük, viszont a szakértő kezelés ellenére sem akartak felépülni, Igazán nem tudom, hol rontottuk el…

Desszert: a tegnapi kakaós piskóta, az anyuka sima piskóta tortája, meg egy harmadik piskótás süti, de ezen volt egy kis lekvár. A desszertek között náluk mindig kell, hogy legyen gyümölcs is, ami ezúttal sárgadinnye és a tegnap kóstolt fura gyümölcs volt. (Már tudjuk a nevét: licsi - Anya Szerk.)

Délután megtartottuk az angol órát (több, mint 2 órás volt),  a 3 listening feladat alatt most már Zsuzsi nem egy, hanem két testvére is közreműködött, majd Sziszi egy kiadós room-tour-ral zárta a szeánszot.

A napot vacsora nélkül zártam, mivel az angol után nem éreztem olyan éhesnek magam. Holnap reggelre gondolom egy lovat is meg bírnék majd enni:D

Ma megnézett film: Cinderella III.