Szerda
Mivel a szociális életem mostanra igencsak leszűkült, a napjaim egyik legérdekesebb részei a gyerekek figyelmének lekötése. Igazság szerint inkább ők kötik le az én figyelmemet:) A kislány most belépett a babázós korszakába. Van két kis rózsaszínben pompázó karon ülő babája, akiket mostanában szeret dajkálni, bár a nevük napról napra változik. Ja és persze ikrek, ezt ki ne hagyjam:D A jelenlegi kedvenc kombináció a Yael (az anyukája után) és az Arielle (az egyik nagybátyja nevének női változata). A héten az egyik csemete orvosi ellátásra szorult, így nekem kellett betöltenem a doktornő szerepét. Van egy aranyos kis orvosi műszeres szettje, lázmérővel, sztetoszkóppal, meg játék ollóval. Az persze nem lett volna buli, ha gyorsan „meggyógyítom”, így egyre újabb és újabb tüneteket produkált a vizsgálat alatt. A végére szegény gyerekkel már minden megtörtént, akárcsak egy szappanoperában: először fájt a hasa, aztán elesett a biciklivel (itt gyors eszmecserét követően megelőlegeztük neki a három éves kort, hogy életszerűbb legyen a dolog), majd megtámadta egy fiú és lehorzsolta a lábát. Szóval volt dolgom bőven, amíg helyrepofoztam, de végül megmaradt a kis páciensem. (:DDDD Eszedbe jutott Papa műtős játéka?- a szerk.)
A játékot a vacsora szakította félbe, ami alatt a kissrácot etettem. Mivel a korábbiakból nem nagyon tudta kivenni a részét (kb. a játék felénél elcsórta a lázmérőt és a továbbiakban azt szopogatta), így úgy gondolta, ő sem hagy élmény nélkül aznapra, és leköhögött egy kis húslevessel. A vacsi után új talentumát fedeztem fel: nagyon lelkesen és a monotonitással mit sem törődve hozta vissza nekem az elhajított játékollót, így tehát az apportírozást is bevehetjük a repertoárunkba. (Ez kész:D - a szerk.)
Az esti fürdetés előtt volt még egy apró incidensünk a picúrral. Már levetkőztettem, viszont a fürdővize még nem volt kész, így az öltözőasztalán próbáltam lekötni a figyelmét és hát megtörtént, amit már sokan hiányoltak, és úgy, ahogy volt (csupaszon), bepisilt. Anya még így is hiányolta, hogy nem kerültem rendesen a kereszttűzbe, csak az asztal esett áldozatul a balesetnek. Épp nagy volt a sürgés-forgás, így próbáltam gyorsan eltüntetni a bizonyítékokat pár nedves törlőkendővel meg zsebkendővel, aztán fogtam a kölyköt, és zsuppsz a kádba vele. Az öröm az ürömben, hogy a dolog sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, mondjuk, ha a szőnyegen van éppen, vagy non-plus-utra a kezemben.
Csütörtök
Mostanában sokat énekelgetek miközben a picire felügyelek, van, hogy az ő szórakoztatására, de van, hogy csak unalomból. A fejemben lévő repertoárt már teljesen kimerítettem (ide tartozott az A csitári hegyek alatt, a Lent, a délibábos Hortobágyon és a Micimackó eleje:D), de a héten eszembe jutott a Tente babás dal is, ami azóta nagy sláger lett a gyerekek körében. Ez speciel unaloműzésként indult, épp az egyik babájuk került a kezembe és erről az eszembe jutottak az altatók, amiket Ági énekelt nekünk a Balatonon. Nos, azóta a kissrác rendszeresen hozza oda hozzám a babákat és plüssfigurákat, hogy „altassam” őket:D Meg kell zabálni, olyan aranyos ilyenkor, de a legnagyobb bók, hogy csütörtökön a hisztijét is rögtön abbahagyta, ahogy elkezdtem neki énekelni. Ha valaki korábban azt mondta volna nekem, hogy naponta énekelni fogok (és nemcsak magamban), és annak még gyakorlati haszna is lesz, hát azt tuti, hogy jól kinevetem. Most meg itt vagyok és egymást követik a „fellépéseim” :DD (Ezt nagyon bírom..:D Lassan jöhet a Nemzeti dal meg apa kedvenc kétsorosa, a "Nem vagyok én apáca" :DD- a szerk.)
Persze a kislány, akire mostanában erős féltékenység jellemző, nem állhatta, hogy ő kimarad valamiből, így azt követelte, hogy az ő babáinak is énekeljek. Kapós lettem, nem mondom:)
Egy másik érdekesség a mai napról, hogy ez a Bonfire Night, amikor az egész városban tűzijáték és petárda durrog, én jól meg is lepődtem, amikor este a szemét kivitelekor egyszer csak elkezdtek durrogtatni a szomszédból. Egyébként egy 1605-ös meghiúsult merénylet kísérletről emlékeznek meg, amikor a királyt megpróbálták felrobbantani a Lordok Házában. Érdekes, hogy milyen hagyományok maradnak fent, akár 400 évig is.
Péntek
Az anyuka reggel fejfájással ébredt, így egy kicsit átvariálták a beosztásomat, aminek eredményeképpen az egy órás pihenőmet leszámítva egész délelőtt a kisfiúval voltam. Sétálni is elmentünk, aztán jött az ebéd, majd újra letettem aludni, és már csak egy délutáni laza két óra munka volt hátra.
A nap nagy eseménye, hogy mikor este lementem vacsizni, a pici kimondta a nevemet, amikor meglátott (bár először nem értettem, és inkább Kigának hangzott, de nagyon aranyos volt:)
