Amikor mások blogját, vagy könyvét olvasom, sokszor elkap az az érzés, hogy mennyire szívesen megismerném az illetőt, mert aki ilyen jó történtet tud kitalálni, vagy ilyen magával ragadóan fejezi ki magát, az biztos egy érdekes ember lehet, és jó lenne a barátaim között tudni. Most, hogy én is elkezdtem ezt a blogot a kinti életemről elgondolkoztam rajta, hogy vajon mások mit gondolnak rólam miközben olvassák (a szokásos megfelelési kényszer megint előjött, csak a számomra ismeretlen elvárásoknak nehezebb megfelelni:D)
Azon filóztam, hogy ha egy teljesen ismeretlen ember olvasná a soraimat, vajon szeretne megismerni? És ha találkoznánk, olyan lennék, mint akire számított? Megrágva magamban a kérdést, arra jutottam, hogy valószínűleg senki, aki papírra / gépre veti a gondolatait, nem úgy viselkedne szemtől-szemben, mint ahogy arra az írásaiból következtetnénk. Hiszen egy gép előtt ülve könnyű őszintének és nyitottnak lenni, ha viszont ugyanezt kéne megtennem egy csoport velem szemben ülő hús-vér emberrel, akkor ez már közel sem lenne olyan könnyű. Az ismerkedés amúgy sem az én terepem, de most lehet a virtuális térben végre ki tudok teljesedni:)
Rátérve a mai napra, nem sok mindenről számolhatok be, ugyanis nemhogy a házból, de szinte az emeletről sem mozdultam ki. Megvolt az angolom Tamiékkal – ma alig zavartak meg közben Zsuzsi tesói (plusz egyszer hallottuk, ahogy Zsuzsi anyukája jót nevet a háttérben Zsuzsi egyik félig angol, félig magyar mondatán:) – aztán jött a szokásos pletyizés. Zsuzsi két tesója pénteken ért haza Angliából, így most hatósági karanténban vannak és már az első rendőri ellenőrzésükön is túlestek. Tamiékhoz új családtag érkezik egy kölyök tacsi formájában, szóval mindenhol folyik az élet a maga medrében.
Ebédre a maradék húsos pitét fogyasztottam el, közben terepszemlét tartottam és azt hiszem nap közben csak az apuka volt otthon. Reggel még találkoztam mindenkivel mikor lementem zabkását csinálni, akkor volt is egy rövid kis beszélgetésünk. Már korábban is megkértek, hogy amikor eszek (persze ne aggódjak, ehetek mindenből), akkor mindig szóljak, ha valamilyen kaja már a végét járja. Most úgy tűnik már nemcsak magamra kell figyelnem, hanem rájuk is, ugyanis ma ismételten figyelmeztettek erre a dologra konkrétan a banánnal kapcsolatban, amiből az utolsó darabot 3 nappal ezelőtt adta oda az apuka a kisfiúnak… Nos, rendben.
A másik dolog, ami ma számon lett kérve rajtam, hogy mosogassak el magam után. Nos, ez jogos, tegnap tényleg elfelejtettem elmosni a reggelizős tálamat és a mosogatóban már ott lévő kupacon hagytam. Szerencsére a rántott hús sütés esetében mindent eltakarítottam magam után, így ott nem érhette szó a ház elejét. No, jól van, ezután majd még jobban figyelek, nehogy bármit ott felejtsek:)
A délutánom eseménytelenül telt, aztán este a szülők lehívtak, hogy megbeszéljük a jövő heti menetrendet. Hát a beszélgetés majdnem egy órásra sikeredett és annyi minden hangzott el, hogy most gyorsan leírok mindent, amire még emlékszem. Először is a reggeli műszakom mostantól 7:30-tól 9-ig fog tartani. Ez várhatóan elég hajtós lesz, mert fél 9-re a kislányt indulásra kész állapotba is kell hozni. 7:45 körül reggelit kell adnom nekik, közben kipakolni a mosogatógépet, reggeli után gyümölcsöt vágni nekik, amiközben eltakarítani a reggeli romjait. Mindkettejüket fel kell öltöztetni, plusz kislánynak a haját is megcsinálni. Ágyneműt cserélni (ezt lehet délután is), összegyűjteni a mosnivalót, esetleg berakni egy mosást.
A konyhával kapcsolatban megint kiemelték, hogy a mosogatót és környékét minden étkezés után teljesen tisztán és üresen kell otthagyni. Ha már így összegyűltünk, akkor a heti nagybevásárlást is megtárgyaltuk és kb. darabra pontosan meg kellett mondanom, hogy miből mennyit fogok a héten enni. Ez nekem nagyon fura, hiszen otthon sosem kellett megmondanom, maximum csak, hogy másnap mit szeretnék, plusz nehéz volt a mennyiségeket is belőni. Hát gondolom, majd belejövök, arra meg mostantól extrán ügyelek, nehogy nálam fogyjon el valami.
Ezen kívül az apuka most már úgy emlegetett, mint a család tagját (én a magam részéről eddig nagyon bizonytalan voltam a státuszomban, valahol a fizetett alkalmazott és a családtag között), ennélfogva szeretnék, ha alkalmanként a munkaidőmön kívül is besegítenék, ha épp olyan helyzet adódik. Mondtam, hogy részemről ez teljesen rendben van, csak mindig szóljanak, ha szükség van rám, mert a helyzetek helyes felmérésében nem jeleskedem. Vegyük például a mai napot. Reggel láttam, hogy a kislány folyton a haját dobálja ki az arcából reggelizés közben, ezért úgy gondoltam besegítek és megcsinálom. Akkor az azonnali reakció az volt, hogy erre semmi szükség, majd ők megcsinálják. Na, most ennek hatására a mai napom semmi más partizán-akcióval nem próbálkoztam, pedig arra mentem le vacsizni, hogy a kisfiú kidobta a taccsot az előtérben és úgy amblokk áll a bál. Itt valószínűleg jó néven vették volna, ha besegítek, amit akkor és ott nem tettem meg. Szóval este ezt elég finoman vezették fel, hogy mint a család része ilyenkor jól jönne, ha támaszkodhatnának rám, és megkérdezték, hogy ez nekem hogy felelne meg. Gondolom a konkrét kérdés az lett volna, hogy észreveszem-e magamtól az ilyen helyzeteket, vagy mindig szóljanak. Hát magamat ismerve inkább ez utóbbi, mert én tényleg szívesen segítek, ha kell, de nem tudom felmérni, hogy mikor igénylik. Szóval ezt tisztáztuk és persze kicsit kellemetlen is volt, de olyan kedvesek voltak közben, hogy annyira nem volt gáz.
Ezután még megkérdeztem, hogy használhatom-e a nyomtatót másnap, mire persze azt mondták, hogy igen, bármikor. Szó esett még a korábbiak mellett a közelgő zsidó ünnepnapokról (a következő hónapok során lesz belőlük egy pár), amikor lesz, hogy egész nap szükségük lesz a segítségemre. Szeptember 28-án például Fast Day lesz, amikor egész nap nem ehetnek – ilyenkor az anyuka mindig nagyon rosszul van – ezért a gyerekek etetése is az én reszortom lesz.
Ja, és még az apuka is újra dolgozni kezd a jövő héttől, egyelőre itthonról (amúgy én azt gondoltam eddig is dolgozott, de ezek szerint nem - ami megmagyarázza a rengeteg szabadidejét, a költekezésüket viszont nem), szóval azért elérhető lesz, de csak módjával. Na, azt hiszem, mindent sikerült összeszednem, most már megyek aludni, hisz holnap már egy fél órával korábban kelek;)
