Mivel a mai napra fix programom volt, igyekeztem időben felkelni, hogy mindennel meglegyek. Az anyuka abbéli aggodalmában, hogy a hétvégén nem lesz mit ennem, pénteken kivett egy adag csirkemellet nekem a fagyról, így eldöntöttem, hogy szombat délelőtt rántott húst sütök belőle, és szendvics formájában azt viszem magammal a városba. Kicsit majréztam, hogy a család is jelen lesz a tevékenykedésem közben (ha néznek, akkor mindig bénázok), de szerencsére az anyuka épp elment a gyerekekért a nagymamához, az apuka meg nem jött le. A végeredmény jól sikerült, csak legközelebb egy kicsi több sót kell használnom.
Megint metróval mentem be a városba és egy kis önálló városnézés előzte meg a találkozásomat Adrianaval. Próbáltam esőkabátot nézni, de ma sem volt szerencsém, így csak sétálgattam a Coven Garden-ben, aztán elmentem a Trafalgar Square-re. Épp tüntettek valamiért, de ez egyáltalán nem ért fel ahhoz a pesti kis vonulós tüntetéshez, amit anno otthon láttam - nem volt se kiabálás, se kántálás -, csak egy csomóan táblákkal álltak, meg jártak körbe. Ezután felderítettem a múzeum környékét, hogy a bejárat megtalálásával majd ne legyen gond, ebédelni pedig leültem egy közeli parkban, ahol pár kéregető mókust leszámítva senki sem háborgatott.
Ebéd után még mindig volt pár órám, ezért úgy döntöttem, végre megnézem magamnak a Primark-ot, amiről már annyit hallottam. Ez a főként ruhaneműket kínáló áruház arról nevezetes, hogy a londoni borsos árakhoz képest jóval pénztárca barátabb megoldást jelent. Hát, meg kell mondjam, hogy egyáltalán nem csalódtam. Már nem emlékszem, hogy 4 vagy 5 emeletes volt-e az egész komplexum, mindenesetre a kínálat óriási volt és tényleg találtam blúzokat akár 2,5 fontért is. Persze ilyen lehetőségek mellett nem tudtam megállni, hogy ne vegyek valamit (itt is kerestem álmaim esőkabátját, de a siker még mindig várat magára), de visszafogott voltam és végső soron csak 8 fontot költöttem. Ebből sikerült vennem két blúzt (2,5 valamint 3 fontért) és 7 pár bokazoknit (2,5 font). A korábbi 50 fontos online vásárolgatásomhoz képest jó üzletet csináltam.
Az áruházban sikerült annyi időt eltöltenem, hogy indulhattam is a múzeumhoz. Adrianával könnyen megtaláltuk egymást, de a bejutás az haláli volt. Legalább három ellenőrző ponton mentünk át, egyiknél átkutatták a táskánkat, a végén meg egy biztonsági őr kezdett nekünk hosszas monológba, aminek a végén leesett neki, hogy nem sok mindent értettünk belőle. Azt kivettük, hogy szépek vagyunk:)
Felnőtt életem harmadik múzeum látogatása után most már el kell foganom, hogy ezt a programot nem nekem találták ki. Azt nem lehet mondani, hogy nem próbálkoztam, mert szépen végigjártuk a tárlatot, csináltam egy csomó fotót és még a kiírásokat is olvasgattuk – Adriana pár helyen magyarázatra szorult, így azokban az esetekben megpróbáltam angolról angolra fordítani -, de egyszerűen engem ez az élmény nem fog meg. Az egyiptomi szobrok meg hieroglifás kőtáblák még tetszettek, de legszívesebben egy igazi múmiát néztem volna meg. Hát, az sajnos nem volt. Volt viszont rengeteg szobor töredék, cserépedény, pénzérmék és még egy csomó apróság, de a 10. után már nem láttam köztük a különbséget. Hát ez van, megmérettettem és a kultúra eme aspektusa szempontjából könnyűnek találtattam. Azért majd még utoljára a londoni természettudományos múzeummal bepróbálkozom, mert azt mondják, ott vannak dinók:))
A múzeumtúra mindkettőnket kifárasztott (igaz, hogy a vírus miatt nem is lehetett mindent megnézni, ezért rövidebb volt), így a Regent Parkba tervezett kiruccanásomat elnapoltam és együtt mentünk haza busszal. Azt eddig is tudtam, hogy a buszozás a legolcsóbb londoni tömegközlekedési forma, de Adriana aznap mutatott egy járatot, ami otthonról kb. egy óra alatt bevisz a belvárosba, szóval nem kérdés, hogy mostantól erre fogok átszokni. A buszozásról egyébként még azt kell tudni, hogyha egy órán belül szállsz át egyik buszról a másikra, akkor az még benne van az első buszjegy árában (ami mindössze 1,5 font). Ehhez képest a metrójegy minden útra újabb 2,8 font, így az eddigi belvárosi útjaim összeadva napi 3-4 ezer forintba fájtak.
Hétfőre Rinával terveztem egy Buckingham palotai látogatást, de szombat délután lemondta, így megkérdeztem Adrianát, hogy csatlakozna-e hozzám. Igent mondott, szóval ez könnyen, helyben megoldódott:) Adriana nagyon szeret beszélgetni és minden érdekli, így esett, hogy a nap során egyszer csak azt kérte tőlem, hogy meséljek Magyarországról. Őszintén szólva erre a kérdésre sohasem tudok mit válaszolni, és kíváncsi lennék mások erre mit mondanának. Mi az, ami tipikusan magyar, és a tizen-/huszonéves korosztály számára érdekes (csakhogy kizárjam a Rubik-kockát és Szent-Györgyi Albertet)?
Végül sikerült a negatívabb oldalát megfognom a dolognak, és a külföldiek által néha elejtett kritikákból szemezgettem, úgy mint pesszimizmus és társai. A kiskapuk kijátszása is eszembe jutott, de ez lehet akár találékonyság is, ami már nem egy rossz dolog... Mindenesetre nem voltam megelégedve magammal, valószínűleg nem gondolkoztam még ezen eleget (inkább semennyit), szóval a következő alkalomra jobban kell készülnöm. Ami ezek után vicces volt, az az, hogy megjegyezte, hogy én viszont milyen vidám vagyok:D
A magyarok különlegessége például a nyelvük. Európa nagy többségével szemben itt nem indoeurópai nyelvet beszélnek, hanem egy agglutináló finnugor nyelvet. Ebben a nyelvcsaládban a magyarok a legnépesebbek, kb 12,5 millióan beszélik a magyart - ebből több, mint 3 millióan a határokon túl. A nyelvünk és költészetünk egyik ékes képviselője, Petőfi Sándor híre Kínáig is eljutott, vannak, akik tudnak még idézni is tőle (YouTube-on van videó róla -- 2:30 és 5:15). Az ország maga még gyógyvize és a Balaton miatt nagyon csábító a külföldieknek, a számos nemzetközileg elismert fesztivált nem is említve. Szerintem büszkék lehetünk a borvidékeinkre és a magyar konyha sok finomságára, pl. a halászlé és a kürtőskalács hungarikumnak is számítanak. Ha már itt tartunk: herendi porcelán, kalocsai fűszerpaprika, magyar akácméz, pálinka, Puskás Ferenc vagy Széchenyi István életműve, a magyar védőnői szolgálat... Ez utóbbi egy kicsit személyesebb példával mehetne. :) -- a szerk.
