Kedden szép napfényes reggelre virradtunk. Mire lementem a kisfiút már etette az apukája, szóval első napirendi pont kipipálva. A kislány nem sokkal később jött és mivel épp szabad voltam, kihasználtam a reggelizését az aznapi frizura kreálmányom létrehozására. Most már igyekszem a tartósságra törekedni elsősorban, mivel a csajszi képes két perc alatt tönkretenni, amin én negyed óráig dolgoztam. A mai elég jól kitartott, még délután is felismerhető volt, az eredeti formája:D

Mikor a gyerekek rendbe lettek téve, leültünk egy kicsit az anyukával beszélgetni, mert addigra már el is készítette az új munkarendemet. Kihúzogatott jó pár dolgot a feladat listámról, úgy mint a porszívózás és a fürdőszoba takarítás, és a vasalásnál is csak a gyerekek ruháját kell csinálnom elvben, de nincs szívem úgy levinni az ingjeit, hogy úgy néznek ki, mint amiket a kutya szájából rángattak ki. A teregetésre, meg a mosásra pedig innentől elméletben lesz elkülönített időm és bármikor szólhatok nekik is, ha a teregetés már a munkaidőmön túl lenne (persze ezt nem fogom megtenni, inkább próbálok az időkeretbe beleférni). Szóval ez jól alakult, ráadásként pedig a mai házhoz szállított bevásárlásnál két tábla Milkát is kaptam:)

Azt hiszem az ellátást tekintve jóval az átlagon felül jól vagyok tartva, esküszöm annyit kérdezgetik, hogy ettem-e és ízlett-e, hogy az bármelyik nagymamának becsületére vállhatna. Más au pair-ek blogjait olvasva világossá vált, hogy ez egyáltalán nem természetes, vannak, akik alig esznek otthon, ezért kaját sem tartanak odahaza és az ott lakó au pair-re sem gondolnak, így sokaknak fogyókúra ez az időszak…

Ma is nagyon szép idő volt, így egy kis sorozatozás után elsétáltam egy fél órára lévő Golder Hill parkba (a spanyol-olasz lánnyal már voltam ott korábban) és találtam egy viszonylag csendes kis zugot nem messze a bejárattól, így oda letelepedtem és egy órát olvastam. Épp időben sikerült visszaérnem, de a kislány még nem volt otthon, a kisfiú pedig még aludt, ezért egy kis vasalással ütöttem agyon az időt. Miután felébredt elvittem sétálni, ilyenkor általában nagyon jól viseli magát, bár ma volt egy kis nyüszögés, ami persze a közelébe se ért annak, ami este várt rám.

A kissrác a séta után is nagyon jól viselte magát, az etetésre már teljesen egyedül hagytak a két tökmaggal, aztán még szintén egyedül vagy fél óráig szórakoztattam őket, ami nagyjából abból állt, hogy próbáltam fél kézzel visszatartani a kisebbet a fejre eséstől, miközben nagyobb hol a hátamra mászott, hol próbált megfojtani. Mókás volt…

A picit ma nem kellett fürdetni, így csak az átöltöztetésével bíztak meg, de már a pelenka cserénél kudarcot vallottam, mivel megmakacsolta magát és össze-vissza ficánkolt lehetetlenné téve, hogy ráadjam az újat. Esküszöm már ott tartottam, hogy lekötözöm, mire bejött az anyuka és együttes erővel ráküzdöttük. Persze az egészet végigvisította és ehhez adódott a kislány, aki meg ma nem akart fürdeni ezért az anyjába kapaszkodva üvöltött az apjával, hogy hagyja békén. Bájos jelenet volt és a végén mindkét szülő kiakadt (az anyukának amúgy fejfájása is volt) az anyuka konkrétan azt mondta a pasinak, hogy vigye innen őket és mindenki fogja be:) Éljen a nagyszerű szülő élet, máris kedvem támadt gyereket vállalni:D

Már 7 óra volt, mire le tudtam jönni, gyorsan elpakoltam, majd nem sokkal később a szülők is leléptek és hál istennek azóta csend van. Most, hogy az írással is végeztem, megyek nézek valami jó filmet a tévén, hiszen nem minden nap van lehetőségem ott fetrengeni:)