Na tehát ott tartottam, hogy a repülőutat sikeresen megoldottam és a londoni reptéri ellenőrzéssel sem volt semmi gond. Ezután a korai érkezésem ellenére próbáltam kiszúrni az értem küldött taxi sofőrt. Apa még otthon elhintette bennem, hogy tutira egy arab bevándorló lesz, szóval ez alapján indítottam a keresést nem túl sok sikerrel. Kijutottam a reptér előtti térre, ahol különböző nyilak jelölték az utat a buszmegállóba, taxi megállóba stb, így mivel ezalatt már a gép ígért érkezésének időpontján is túl voltam elindultam a cuccaimmal a taxi állomás felé. Hátha. Hát az ötlet nem jött be, ezért 15:00-kor (az Anyával való konzultáció után) visszafelé vettem az irányt. Közben megpróbáltam hívni a fogadó családom anyukáját, de ott se jártam sikerrel. Végül visszahurcibáltam a cuccaimat (amelyek minden lépéssel egyre nehezebbek lettek) és visszamentem a váróterembe. Ott már egy kicsit kétségbe voltam esve, hogy mi lesz, ha még Hampsteadbe se jutok el, mit csinálok, kit hívjak (aki fel is veszi).

Közben a mobilnetemmel is próbálkoztam, de az se akart működni, és amilyen technikai antitalentum vagyok, így nem tudtam orvosolni a problémát. Amikor már másodszorra hívtam fel Anyát, hogy akkor most mi legyen, hirtelen kiszúrtam egy őszülő úriembert háttal nekem, táblával a kezében. Jaj, istenem, csak ő legyen az, gondoltam. És láss csodát ott volt a tábláján a nevem, szóval jócskán megkönnyebbültem, hogy most már sínen vagyok. Zavaromban persze rögtön kezet nyújtottam neki, ami durván szabályellenes, ő kicsit vissza is hőkölt, szóval a végén "összekönyököltünk" :)) Ezután udvariasan átvette a bőröndömet és a mázsás súlya (26 kg, khm..) ellenére nekem kellett loholnom utána. Hát az biztos, hogy jó kondiban volt, meg szerintem már kicsit ő is pipa volt, hogy hol a francban vagyok. Mindenesetre már irányban voltunk és néhány sor lépcső, meg két lift után oda is értünk a kocsijához. A parkoló autók között nagyon kicsi hely volt hagyva, szóval az úriember elég agresszíven próbálta átcibálni a bőröndömet közöttük. Emiatt és mert egész úton alig szólt két szót nem mertem szólni neki, hogy a bőrönd egyik füle már nagyon meglazult és lehetőleg ne azt ragadja meg. Hát az eredmény borítékolható volt. Egy "Shit!" felkiáltással konstatálta, hogy a fogó a kezében maradt, valami alkatrész mögé repült, a bőrönd pedig még mindig nincs a kocsiban. Persze elnézést kért, én meg próbáltam mondani, hogy semmi gond, nagyon nehéz volt a bőrönd. :D Ezután a beszálláskor még én is kicsit odakoccintottam a kocsiajtót a mellette lévő járműhöz (természetesen csak a helyhiány miatt, amúgy ilyesmi sosem fordul elő velem:).

A taxi út maga kb 40 perc volt, az öreg vagy autóversenyzőnek képzelte magát, vagy csak már nagyon meg akart szabadulni tőlem. Az első fél órában nem volt sok látnivaló, kicsit olyan volt mintha autópályán mentünk volna, de a felhők igazán szépek voltak. Aztán beértünk a kertvárosba, ami pont olyan szép volt, ahogy a googlemaps mutatta. Csupa-csupa téglaépület, némi fehér berakással, mind 2-3 emeletes, a kertek rendezettek, és egész környék csupa zöld. Az új otthonom mögött volt egy nagy park is futóösvényekkel (nem mintha azokat a sétáláson kívül másra is használnám:), focipályával, játszótérrel és mókusokkal.

Visszakanyarodva a megérkezésemhez, végül meglett a ház, a taxis kérdezte, hogy ez-e az, mire én: gondolom :D Nagy csodálkozva folytatja, hogy hát én még sosem voltam itt? Hát, nem. Mindenesetre kiszálltunk és az ajtóig is elkísért a csomagommal, ott aztán reménykedve, hogy tényleg ez az, becsöngettem. Kicsit sokára nyitottak ajtót, de szerencsére a megfelelő ember:) Gyors üdvözlés, udvarias érdeklődés az utamról és már vezettek is fel a szobámba. Kicsit kisebb volt mint az otthoni szobám, de nagyon szépen volt berendezve. Egy egyszemélyes ágy, egy szekrény, egy komód és egy éjjeli szekrény lámpával alkotta a bútorzatot. Konnektor is volt bőven, plusz kaptam még egy cipőtartót és egy szárítót is. Az apuka felhozta a bőröndömet, szegényke szerintem megszenvedett vele a két emelet megmászása közben. Egyébként mindannyian nagyon szimpatikusak voltak így elsőre, a kislány 3 éves és nagyon élénk, max két percig volt megilletődve tőlem:) A kisfiú szeptemberben lesz egy éves, ő is nagyon cuki volt.

A ház irtó nagy, az alsó szinten van egy méretes előszoba, a nappali a miénk kétszerese és nagyon ízlésesen van berendezve, a konyha pedig majdnem akkora mint a miénk és az is nagyon szép. Emellett van egy kis háztartási helyiség és egy játszós szoba. A konyha és a nappali kivételével mindenhol pihe-puha és jó vastag padlószőnyeg van, az egész lépcsőt is az borítja. Az első emeleten van a szülők és a gyerekek szobája, egy fürdőszoba és egy dolgozószoba. A tetőtér az én birodalmam, ott van a szobám és a fürdőszobám, plusz egy icipke-picike szoba, amit a mosógép és a szárítógép foglal el. Az előterében vannak a szárítók. Ezen kívül van még egy nagyobb szoba, amit jelenleg raktárszerűségnek használnak. Minden lépcsőfordulóban zárható gyerekbiztos ajtó van, és néhány konyhaszekrény is hasonlóan zárható. A házhoz tartozik egy kert is egy játszótérrel, de oda még nem mentem ki. Minden ablakon rácsok vannak, mert elmondásuk szerint megszaporodtak a betörések a környéken. Hát meg kell mondjam ezek olyan házak, ahova érdemes betörni. Már csak a konyha kiürítésével egy havi betevője meglenne egy négy tagú családnak. 

A megérkezésem után hagytak időt, hogy berendezkedjek, szóval nyugiban kipakoltam, átöltöztem stb. Mikor ezzel megvoltam és kicsodálkoztam magam a számomra meglepően jó körülményeimen, lementem hozzájuk. Az anyuka rögtön érdeklődött, hogy mindenem megvan-e, aztán megmutatta a konyhát, ahonnan bármit, bármikor ehetek amikor jólesik. Hát a konyha aztán roskadozott az ennivalóktól és minden volt mi szem-szájnak ingere. Szóval a betervezett fogyásomnak nincs sok jövője. Rögtön ettem is egy banánt meg egy jughurtot, aztán a családnak vacsorára készült jacket potato-ból is kaptam egy adagot, ami lényegében egy héjában megsütött krumpli, amire aztán vajat, sajtot és megfőzött babot is raknak. Összességében ízlett. 

Az étkezésben elég pazarlóak, a kislány például megevett egy fél banánt, anyuka megkérdezte kész van-e, aztán a maradékot kidobta. Én meg csak néztem.

Az első napomat lazán kezelték, semmit se kellett csinálnom, csak hagytak berendezkedni, meg megmutogatták, hogy mi hol van. A vacsi után elmentem egyet sétálni, a környéken egy csomó zöld terület van, szóval volt hova. Ahogy mentem az egyik kicsit elvadultabb ösvényen egyszer csak zizegni kezdett az egyik bokor. Hallgatózok, közelebb megyek, erre egyre jobban zörög és ropog. Aztán kettőt se tudok pislantani mire egy kis barna szőrcsomó felcikázik az ágakon. Hát mit ad isten egy mókus volt, és mint kiderült tele van velük a környék, bemennek a kertekbe és ha nyitva hagyják, az ablakokon is bemásznak. Kb olyan gyakoriak lehetnek, mint nálunk a rigók. Mikor visszaértem már eléggé lestrapáltnak éreztem magamat, szóval meg is fürödtem és már nem terveztem semmi világmegváltót aznapra. Még ez az egy órás eltérés is be tudott zavarni egy kicsit, szóval viszonylag korán lefeküdtem, de olyan meleg volt a tetőtérben, hogy az ablakot muszáj volt nyitva hagynom, mókusok ide vagy oda:)