Szerda

A 8 órai kezdés nagyon kényelmes volt, hozzá tudnék szokni:)

A mai nap menetrendje: Délelőtti séta a kissráccal, majdnem délután is mentünk megint, de aztán a nagymama lecsapta a kezemről. Fél 6-kor végeztem volna, amiből 5:40 lett, de ugyan ki figyeli az órát:)

Estére még becsúszott egy kis babysittelés is, de az apuka (egyem a szívét), addig ott maradt a kislány ágya szélén, amíg az el nem aludt. Így könnyű dolgom volt, lényegében semmit nem csináltam csak végig lent gépeztem. A babysittelés az esetek többségében nekem egy szabad estét jelent, amikor nyugiban lehetek lent, nem terhelek senkit a jelenlétemmel és attól se kell félnem, hogy engem zargatnak.

Nekilendültem az online kurzusomnak is és legalább egy másfél-két órát azt is nyomattam, de kellett is, ha tartani akarom magam a saját menetrendemhez. Szóval összességében jó estét zártam, a szülők 9 körül megjöttek, de hamar fel is mentek, a gyerekek pedig végig csendben voltak.

Csütörtök

A kislány egész nap egyik zoom óráról a másikra „járt” és persze vele együtt az anyja is. Nem tudom, meddig fogja ezt idegileg bírni, mert már két nap után állandóan csak azt hallom, ahogy sóhajtozik:))

Reggel 8-10-ig a kisfiúval voltam, jó sokat evett reggelire, aztán kb. elfoglalta magát a játszószobában, én meg elálmodozgattam mellette. Valaki folyamatos jelenlétére mindig szüksége van, néha odahoz nekem egy-egy játékot, vagy a tenyeremben próbál tornyot építeni, de amúgy gyakran magában is szépen elvan. Most már szinte mindig jön, ha hívom, olyan is van, hogy a szülei jelenléte sem zökkenti ki, ha az egyik szobából a másikba menvén elhaladunk melletük. A megnyugtatása is már mindig sikerül, hacsak a szülők hamarabb ránk nem törnek, szóval kijelenthetem, hogy kellően összemelegedtünk:) (Éljen!:D - Anya Szerk.)

Az ebédnél megint meghívott vendégünk volt Peppa személyében, így sikerült betuszkolnom a száján az anyja által készített mogyoróvajas szendvics egy részét. Délután egy ideig együtt játszottam a két gyerekkel, aztán elindultunk a kissráccal sétálni, de ez ma nem volt hosszú életű. Olyan hisztibe lovallta magát, hogy Apával se tudtunk közben rendesen telefonálni, így egy átszenvedett fél óra után haza robogtam vele.

Alig értünk haza és vetkőztünk le mindketten (a kisfiú a hazatérés pillanatában abbahagyta a sírást, de aztán meglátta az anyját és egyből újrakezdte), mire lejött az apuka és javasolta, hogy játszunk egyet a kertben, hogy kifárasszuk kicsit a lurkókat. Annyira örültem a javaslatnak, hogy csuhaj!

Szóval kalap, kabát vissza, a bömbölő 1 éves beletuszkolása egy overallba és már mehettünk is. Az apuka is csatlakozott hozzánk egy buborékfújó gép kíséretében, de nem nagyon öltözött be. Felvett egy edzőcipőt, meg egy közepes vastag kabátot, amit persze nem gombolt be és ennyi. Se sapka, se sál, se kesztyű. Ehhez képest mi a gyerekkel olyanok voltunk, mint akik a sarkvidékre készülnek. Talán csak egy fülvédő hiányzott még a szettünkből. Ja, és minderre ráadásként, amikor az anyuka bentről megkérdezte milyen az idő, az apuka rávágta, hogy „freezing”, vagyis rohadtul hideg van. Eddig azt hittem, csak a filmekben divat, hogy a szereplők nyitott kabátban vacognak a hidegben, de most első kézből való beszámolóval tanúsíthatom, hogy ezeknek a jeleneteknek mégiscsak van valóság alapjuk. Már csak arra lettem volna kíváncsi, hogy vajon mekkora mínusz bírhatná rá, hogy becipzározza azt a szerencsétlen kabátot. -20 esetleg? De lehet, hogy akkor is csak kijelentené, hogy már nem érzi az ujjait és vígan menne tovább….(Biztos "hideg kúrát" tart...Anya szerk. - Jaj, ne is mondd! Ma is kivitte a picit a hátsó udvarra és úgy ment ki vele ahogy volt. Egy szál póló, nadrág, meg papucs zokni nélkül... - az író)

A kislányt is megpróbálták rávenni, hogy jöjjön ki velünk, így egy ideig a két gyerek nagy egyetértésben üvöltött, a csajszi meg végül bent maradt. Kint röpködtek a buborékok (és a mínuszok), a kisfiú meg boldogan szaladgált, így hát várható volt, hogy ezek az ingerek meghozzák a kellő eredményt és lám tényleg nem kellett soká várni, a kislány is kijött. Miután szemrevételezte a buborékfújó gépet, bemutatta mit tud a pótkerekekkel ellátott új biciklijén. Az apuka instruálta, én meg közben a picit csúszdáztattam. Folyamatosan jött a mantrájával, hogy még, még:))

A biciklizés után még fogócskáztunk, aminek az lett a vége, hogy az egyik gyerek az én karomban, a másik az apukáéban, és így kergettük egymást. (Hát ez óriási! Szinte látom magam előtt az idilli képet...:DDD - Anya Szerk.) A hideg, a jeti szerelésem, plusz a kiscsaj már nem elhanyagolható súlya hamar kikészített. Kifulladtam, kipirosodtam és rendesen megizzadt a hátam is. A gyerekek persze nagyon élvezték, de mi a pláne az olyan fogócskában, ahol csak cipelik az embert? Persze mi is voltunk olyan hülyék, hogy bevállaltuk:D (Önismeret: 5 - Anya Szerk.)

Miután bementünk, én nyugisan eljátszottam a kissráccal a játszószobában (értsd: ő szétdobált mindent, amit talált, én meg leheveredtem a földre és ott pihegtem ki a fáradalmaimat), majd jött a vacsi. A kislány az egész napos zoom órák után este az egyik barátnőjével csevegett, na hogy? Hát persze, hogy zoom-on:) A vonal mindkét oldalán élénkek és hangosak voltak a résztvevők, a beszélgetés közepe táján ráakadtak a speciális effektekre (amivel polipfejet, meg még ki tudja mit raktak be a saját fejük helyére), azokkal nagyon jól elvoltak egy ideig, majd egészen bevadult a dolog és a kislány addig hadonászott, míg ki nem öntötte az előtte lévő levest. A konyha és az iPad úszott a húslevesben, így az incidenst követően rövid úton búcsút kellett venniük. Az én műszakom nagyjából e körül ért véget, még segítettem a romok eltakarításában, a kisfiút leadtam az apjának és mehettem is a dolgomra.

A laptopommal megint leköltöztem a nappaliba, de sajnos újfent nem volt sokig maradásom, egy újabb meeting miatt. Megint mentem a konyhába (ahol most nem nyitották rám az ablakot), de végigasszisztálhattam az apuka vacsorakészítését (közben még a boltba is elugrott valami hozzávalóért), de egyikünk se szólt a másikhoz (kivéve, amikor egyet tüsszentettem), szóval próbáltam úgy tenni, mintha nem feszélyezne a jelenléte.

Ma kiolvasott könyv: Add meg magad szerelmem (Viking trilógia 3.)