Szerda

Nyugis reggelt töltöttem a kisfiúval (még a reggelijét is megette:), aztán az anyuka tovább emelte a jó hangulatomat, amikor közölte, hogy 5-kor mindkét gyerekkel átmennek a nagymamához. Megkérdeztem, hogy ennek fejében segítsek-e dél körül, de visszautasította, viszont megkért, hogy a reggeli után vigyem át a picit a nagyihoz. Ez még jól is jött, ugyanis megint napok óta nem voltam kint, legalább én is szívtam egy kis friss levegőt:)

Ebédre csináltam magamnak egy fincsi tojásrántottát (ebbe tuti nem tudnak belekötni), aztán lent maradtam a nappaliban. Délelőtt még Sziszivel is beszéltem, volt mesélni valója, így megint egy órát trécseltünk. Többek között arról is szó esett, hogy vele is elkezdek közösen nézni egy sorozatot. Lassan már kezdem az egész életemet online élni, a munkát leszámítva már minden programom géphez kötött (ha rá tudnám venni magam a tornára még az is az lenne), ez kezd aggasztó lenni…

Az apuka kivételével a család 5-kor indult volna a nagymamához, de a kislány az egész napos feltűnő jó viselkedése után az indulás előtt egy fél órával bolondult meg. Felmentünk együtt, hogy az anyukája kérésére csináljak neki valami csinos frizurát. A dolog ott kezdődött, hogy csak egy nagyon béna hajkefét volt hajlandó használni, aztán jött, hogy egyedül akart fésülködni, ami sokkal inkább kócolás volt. Ezt eddig mind ráhagytam, bár már éreztem, hogy hiába leszek elnéző, ez is egy olyan nap lesz. Miután rendesen összegabalyította a hajkoronáját, kértem a fésűt, hogy akkor most én jövök. Itt már kezdődött a hiszti, hogy ő már kész van a fésüléssel, nekem már nem kell. Na, persze… Lezajlott egy pár perces hisztivel összekötött győzködés, ami után meg akarta szabni, hogy hogyan fésüljem. Itt már nagyon kezdett betelni a pohár és megmondtam neki, hogy ő úgy fésülködik, ahogy akar, de ez igaz rám is, szóval maradjunk ennyiben. Erre aztán már igazán elgurult a gyógyszere és innentől már semmit nem lehetett elérni nála. Az előbbi folyamat során az apuka 3-szor jött be, hogy megpróbáljon némi józan észt verni bele (sikertelenül), majd miután megállapítottuk, hogy nem fogunk vele sehova se jutni újból bezárta a szobájába. Az anyuka közben indulásra kész lett a kiskrapekkal, de még vagy 5 percig próbálkoztak a kiscsajnál is hátha abbahagyta a hepajt, de semmi sem használt. Így végül itthon maradt, amitől persze még nagyobb hisztibe lovallta magát. Folyamatosan azt ismételgette, hogy milyen szomorú, hogy most már mindig sírni fog, de azt az istennek se lehetett kihúzni belőle, hogy mit is szeretne.

A fésülős hepaj végén már azt is felajánlottam neki, hogy oké, nem használok fésűt csak essünk már túl rajta, de ezután is tovább menekült előlem, majd lefeküdt a földre és nem volt hajlandó még csak ülő helyzetbe se helyezkedni. Szóval, így otthon maradt, ezután az anyja után kezdett sírni. A dolog vége az lett, hogy az apja által felajánlott 10. féle hajpántot végül elfogadta, az anyja meg visszajött érte és elvitte. Hát nem tudom én mit tennék ha a saját gyerekem alakítana hasonlót…

A héten több volt kollégámra is rá írtam Messengeren, velük se történt sok minden, de jó volt felvenni a fonalat:)

Mai sorozat-maraton: Sword Art Online

Csütörtök

Megint jó napom volt, ami a gyerekpesztrálást illeti, viszont az amúgy sem túl erős lábakon álló szocializációs hajlamomat ma is elnyomták bennem. Az anyuka megjegyezte, hogy 1-től sorozatban meetingjei lesznek, ami nekem egyértelmű jelzésnek tűnt arra, hogy ne verjek tábort a nappaliban.

Este a vacsoráztatás, fürdetés, sőt még hajszárítás is simán ment. A kisfiúval kezdtem és ma első alkalommal pont abban a fél percben jött rá a pisilhetnék, amíg a vetkőztetés után a kádba tettem. A nagyja szerencsére már a vízbe landolt, de azt hiszem a padlószőnyegre és a pulcsimra s jutott egy pár csepp.

Ma anya is hívott, sőt a blogomat is szerkesztette, szóval most igazán nem érezhettem elhanyagolva magam:) (Egy anya tudja a kötelességét. :) - Anya szerk.)

Mai film: A Cinderella story (Los Angeles-i tündérmese)