Szombat

Reggelire nutellás kalácsot burkoltam, ebédre meg csináltam egy sajtos-lilahagyás tojásrántottát. Délelőtt újfent élveztem a békés magányomat, közben beszéltem Anyáékkal, kétszer is, (sokallták a nutella-bevitelem), Apa büszkén újságolta (mindkét beszélgetés alkalmával :D), hogy megírta az első szerkesztői kommentjét a blogomba:) Amúgy az elmúlt hónapban teljesen visszafogtam magam, ami a telefonálgatást illeti, így történt, hogy Anyával volt, hogy három napig nem beszéltem. Gondoltam most, hogy Toni is kint van, nem fogom annyit zargatni, de azért titokban reménykedtem benne, hogy ő azért fog hívni. Hát ez nem jött be:/ Sőt még azt sem mondhatom, hogy ennek fejében nem akar olyan hamar lerázni:D (Ééédesem..!! puszi! - Anya szerk.)

Sziszivel viszont egyre gyakrabban beszélünk, most már mondhatom, hogy heti rendszerességgel, ami egyrészt az angol csoportunkhoz való csatlakozásának tudható be (ez egy nagyon jól elsült ötlet volt:), de ezen kívül is érezhetően többet hívjuk egymást. Tonival most nem telefonálok valami sűrűn, viszont a családi what’s up csoportba szinte minden nap ír, így ő sem veszett el az éterben:) (Hát igen, most jól szétszóródtunk a nagyvilágban... - Anya szerk.)

Az éterben elveszett emberekről szólva, Réka végre előkerült és válaszolt az üzeneteinkre, sőt rá lehetett venni egy közös zoom meetingre Zsuzsival karöltve. Volt mit megbeszélnünk az elmúlt fél év tekintetében, de mivel az angol óra előttre időzítettük a dolgot, így nem volt elég időnk mindenre, viszont megbeszéltük, hogy a következő szombaton megint összeülünk és ezúttal még Zsófit is meghívjuk a buliba:)

Az angol (most már négyesben) nagyon jól telt, mindenki ügyes volt, Sziszi gyártott hallgatási anyagot is a csapatnak, amihez képest még az enyém is könnyűnek számított, így végre nem engem utáltak:)

Mindezek után nagyon beletemetkeztem a Sziszitől kapott könyvbe és csak azt vettem észre, hogy már éjfél van. Megint furákat álmodtam, de a legjobb rész az volt, amikor előre ugorva egy fél évet épp hazaértem, ahol a Pandora karkötőmre kaptam egy Peppa Pig-es függőt. És ami még furcsább, hogy ennek valamilyen oknál fogva nagyon örültem:D (És majd itthon azon kapunk, hogy titokban Peppa Pig-et nézel naponta a neten, mert hiányzik a kicsi és függő lettél.. hihi; mint az Ilyen az élet-ben Messer, aki az amerikai gyerek műsort bámulja, miután szakít Hollyval.. - Anya szerk.)

Vasárnap

A késői fekvésem ellenére már 7 előtt fel is keltem és még a napfelkeltét is elkaptam.

Délelőtt elkezdett esni a hó és meg is maradt:)) Nagyon szép volt és jó volt bentről a szoba kellemes melegéből nézni.

Miután a héten való internetes utánajárásaim során a további, magyarországi egyetemre járást kizártam a lehetséges jövőbeni életutaim közül, csináltam egy profilt az Aupairworld-ön, hogy elsőkézből csekkolhassam a kínálatot. A dolog érdekesen alakult, sokféle országot néztem és nagyon széles a skála a feladatok, a juttatások és az életkörülmények tekintetében.

A No-way (soha az életben) listámat jelenleg az alábbi család vezeti:

• Apa, Anya, két közös kislány, plusz az apuka részéről két tinédzser korú gyerek, akik közül csak a 18 éves srác lakik velük
• két kutya, akiket az au pairnek kell sétáltatni
• nem kell minden hétvégén dolgozni
• nincs külön fürdőszoba
• a család minden tagja játszik valami hangszeren…
• elvárás, hogy az aupairnek legyen tekintélye, de inkább a nővérük legyen (???)
• mindez 280 euró/ hónap, ami kb a mostani keresetem 2/3-a