Szombat

Hétvége. Áldott nyugalom. Legalább egy napra:)

A reggeli kásám után Papáékkal videochateltem, most is feldobtuk egymás hangulatát. Akkorákat tudunk röhögni, így „távkapcsolatban”, hogy csuda. Ahogy így belegondolok, egyértelműen azt mondhatom, hogy mindenkivel csak javult és erősödött a kapcsolatom, amióta elmentem. Na jó, talán Anyát leszámítva, az a kapcsolat már nem bírna el további erősödést:D (Mindenki hallja a fejében ezután a mondat után azt a bizonyos "Ééédesem"-et? Vagy csak én? Hmm... - a főszerk.)

Ebédre megint kotyvasztottam magamnak egy krumplis-babos egytálételt, jól be is laktam belőle. Az angol óráink terén radikális változást jelenthetek be, ugyanis inkluzív klubunk további taggal bővült. Sziszit sikerült rábeszélnem (amúgy random merült fel egy beszélgetésünk közben), hogy próbálja ki, és a próbaóra eredményeként úgy döntött, csatlakozik. Mellesleg nagyon ügyes volt, szóval fel kell kötnünk a gatyánkat, hogy lépést tartsunk vele:)

Mai filmek: Mulan 1., 2. (Most mit mondjak? Disney-maraton 26 évesen? Igen!!:DD)

Vasárnap

Rejtőzködő életmódot folytatok, úgy járkálok a házban, mint egy szellem. Reggel, miután a kisfiút elvitték sétálni, lelopakodtam újratölteni a kulacsomat, de mivel éhes nem voltam, reggelire csak egy almát csentem fel. Ha már ott voltam, kipakoltam a mosogatógépet is, és csendben visszakúsztam az odumba. Ebédidőben már nem volt ekkora szerencsém. Azt megvártam, amíg a kislány az anyukájával házon kívül lesz (és ezáltal nyugalom lett a házban), de az apuka még a nappaliban ült, így őt nem tudtam elkerülni. Azt hiszem, hétvégente azért idegenkedek ennyire a találkozásoktól, mert nem tudom, munkaidőn kívül mi vagyok. Lakótárs? Megtűrt kopogószellem a tetőtérben? Így igyekszem levegőt is halkan venni és amennyire lehet, elkerülni őket. De azért napi egyszer-kétszer mégiscsak muszáj enni valamit:) (Figyu, ők tudták, mit kértek, amikor meghirdették az állást. Egy bent lakó bébiszittert. Nem egy heti öt napot élő, mosolygó robotot, aki lehetőleg a levegőt is halkan veszi hétvégente... Nem kell ennyire összehúznod magad. Ha nem félsz a találkozástól, hamarabb kialakul majd benned egy érzet, mi is vagy ott. A válasz: egyszerűen csak Kinga. Munkaidőn kívül.:) - a főszerk.)

Szóval 2-kor végül lementem enni, az apukával köszöntünk egymásnak, én ettem, aztán visszamásztam. Biztos azt gondolják, hogy csodabogár vagyok (vagy talán cifrábbakat), hogy ennyire leminimalizálom velük a társas érintkezést. Tudom, hogy a jelenlegi helyzetemben ez közel sem a legjobb hozzáállás a dolgokhoz, de egyszerűen nem érzem magam kényelmesen a jelenlétükben. Ha ott vannak, nem tudom elengedni magam, még ülni is vigyázzban ülök és folyamatosan feszengek. Ezért jobb, ha inkább megmaradok magamban, abból gond nem lehet, legalábbis összeveszni biztos nem fogunk:D (Jól van, érthető... Ahogy neked jobb. :) - a főszerk.)

Már látom magam előtt, hogy milyen lesz, amikor végre hazamegyek. Pár hétig mindenki sarkában leszek és igyekszem bepótolni az 1 év hallgatagságát. Naponta 10-szer kimegyek a konyhába, csak mert megtehetem. Extra adag sajtot teszek a sonkás szendvicsembe, minden héten tejszínes csirkét eszem (Naa... azt hittem, megszeretted a zöldségeket... Ez nem hangzik jól. - a főszerk.), és végre aggodalom nélkül süthetek! Már annyira várom!!

Mai film: új sorozat függőség, The King: Eternal Monarch