Csütörtök

Húzós nap, de még milyen. Na, kezdem az elején…

Az elmúlt éjszaka nagyon érdekes ütemben aludtam. Már valamivel 10 előtt lefeküdtem, hogy rendesen, tele energiával indulhassak neki a hosszú napomnak és nagyon kipihenten is ébredtem…nem sokkal fél 11 után:D Hogy ezt hogy hoztam össze, azt nem tudom, mindenesetre, amikor már fel akartam kelni, ránéztem az órámra és rendesen meglepődtem. Na, gondoltam magamban, ha már ennyi alvás elég lassan átmehetek robot-üzemmódba:) Persze gyorsan visszafeküdtem és egészen 5-ig bírtam is. Ekkor megint felébredtem, csekkoltam az időt és mivel már nem tudtam visszaaludni, de még felkelni se volt kedvem, végig gondoltam, hogy mennyi hülyeséget álmodtam össze ezalatt a 6,5 óra alatt. Szerepelt benne egy gimis barátnőm, akiről már hónapok óta nem hallottam (Réka), kaptam tőle ajándékba egy lovat(?), és az egyik alkarom tele volt ismeretlen eredetű zúzódással. Miután ezt átvettem, rájöttem, hogy egyébként azt a bizonyos karomat milyen óvatosan tartom magam mellett kinyújtva, így kissé ijedten ellenőriztem, hogy minden rendben van-e vele. Szerencsére az éjszaka alatt csak a képzeletem szállt el, a karom maradt a régi:)

Fél hat körül aztán felkeltem, de még a felöltözés és egyebek után is volt egy fél órám, így kicsit még sorozatoztam. Már épp azon gondolkodtam, hogy most már ideje lemenni, amikor meghallottam lent a kislányt, ahogy a szüleit szólongatja. Gyorsan leszaladtam és még a saját ágya mellett találtam rá, így kézen fogva levezettem a konyhába és közben próbáltam a zajszintet is alacsonyan tartani. Adtam neki reggelit aztán felmentem az öccséért is, meg mindkettőnek hoztam le ruhát is. A reggeli simán ment, utána viszont a kisasszony nem akart felöltözni és végül, mikor a kissráccal már kész voltam és bejelentettem, hogy ma ő lett a győztes, sértődötten kivonult a szobából. Nem sokkal később büszkén és felöltözve tért vissza közénk és nem mellesleg sokkal jobb hangulatban.

9-ig eljátszottunk, aztán a kislány elment az anyjával, én meg leadtam a kisfiút az apjának és volt fél órám reggelizni. Ezalatt a fél óra alatt a reggelizésen túl a sétára is felkészültem, sajnos azonban balszerencsémre a kissrácra rájött az 5 perc és minden különösebb ok nélkül bömbölt, de vigasztalhatatlanul. Ebben az állapotában próbáltam felöltöztetni és beleimádkozni a babakocsiba, ami nem volt piskóta. A ráadás élvezet, hogy  már általam megszokott babakocsi most nem volt sehol, így a másikat kellett vinnem, aminek a csatjához még nem szoktam hozzá. Így tehát volt egy síró gyerekem, akit alig tudtam együttműködésre bírni, plusz egy babakocsim, amit nem tudtam működésre bírni… Ezt így összeadva vért izzadtam, mire végre sikerült becsatolnom és elindulhattunk. Ez amúgy nagyjából negyed órámat emésztette fel, mivel amíg a szíjjal küszködtem a gyereknek folyamatosan újra kellett indítanom a zenélő játékát, hogy nyugton maradjon a procedúra közben.

Mindezzel együtt nagyon túlfeszített idegállapotban sikerült elindulnunk. Azt hiszem ezt mindkettőnkre elmondhatom:) Ami viszont jól sült el, az maga a séta, ugyanis a fiatalúr 10 percen belül bevágta a szunyát, egy óra múltán pedig a babakocsiból félig kidőlve aludta az igazak álmát. Micsoda szerencse, hogy végül sikerült rendesen bekötnöm:D

Hazaérve kb. rögtön felébredt, szépen megebédeltettem, és aztán még mindig volt egy fél órám vele a lefekvés előtt, szóval gondoltam, hogy akkor én is eszek. Na ezek után vettek szerencsétlen fordulatot az események. A pici ugyanis az ebédem összekészítését még hagyta, viszont azután, hogy leültem elfogyasztani nagyon hisztis lett és mindenáron fel akart jönni mellém. Először ölbe vettem, hogy megnyugodjon, de ekkor meg nem tudtam tőle enni. Ezután átraktam a mellettem lévő székre, hogy legalább a tányéromat ne érje el, de ekkor megragadta a figyelmét valami a másik oldalán és amikor egy pillanatra nem figyeltem, zsuppsz már le is esett. Szép nagyot koppant a feje a kövön és rendesen rám is ijesztett, de szerencsére vér nem volt, csak egy szép nagy puklit szerzett. Persze volt nagy rikoltozás és a végén az apja is lejött. Az apuka kezében aztán megnyugodott és pár perc múlva már újra önfeledten totyogott. Nagy szerencsémre nem lett komoly baja, én meg egy életre megtanultam, hogy inkább hagyom nyüszögni a biztonságos földön, mint odarakni, ahonnan leeshet.

A nap végére testileg, lelkileg kimerültem, és már csak a hétvége közelsége dobott fel egy kicsit.

Ledolgozott órák száma: 8,5