Kedd

A mai reggel döcögősebb volt abból a szempontból, hogy a kissrác nem volt együttműködő, ami a reggeli utáni szunyókálását illeti. Végül a szülei fel is vették, aztán a nagymama jött érte, hogy elvigye sétálni. Bírom, hogy valahányszor bármilyen nehézség, vagy váratlan helyzet adódik a gyerekek körül, akkor (nem számítva engem) mindig van egy családtag, aki be tud ugrani. Kíváncsi vagyok a nagymama vajon dolgozik-e, hiszen a maga 54 évével, még simán kéne neki…

Onnantól, hogy visszahozta, az enyém volt a kölyök, így próbáltam a legjobb tudásom szerint szórakoztatni őnagyságát:) Ebédre a tegnapi vacsi maradékát kapta, most is jól belakott vele és ezután már a szundit se utasította el. A kislány a reggeli óta egész nap házon kívül volt az anyukájával és 5 órakor a picit is elvitte az apja, így egyedül maradtam. Munkaidőben. És nulla utasítással. Hát nagy volt a kísértés, hogy mindent eldobva bekuckózzak egy könyvvel, de erőt vettem magamon és szépen rendbe tettem mindent. Mivel az idő csak telt, de a család továbbra sem volt sehol, betettem egy mosást is, aztán már nem tudtam mit kitalálni, így csak vártam. Így esett, hogy a munkaidőm is véget ért, de még mindig sehol senki. Persze örültem, hogy a napom vége ilyen lazán alakult, de annak azért örültem volna, ha legalább annyit odavakkantanak, hogy kb. mikorra várhatom őket. 

Ledolgozott órák száma: 6

Ma kiolvasott könyvek száma: 1 (és angolul volt, szóval büszke vagyok magamra;)

Szerda

Reggel már rögtön a két gyerekkel vonultam le. Szerencsére nyugi volt és béke:)

A kisfiú ma sem akart aludni, ami most parázs vitát eredményezett a szülők közt. Azt se tudtam hova nézzek, és hova bújjak. Az anyuka valamit felkiabált neki, amire az apuka nem szaladt le segíteni, és én már ott tartottam, hogy akkor beugrok én, de ekkor az anyuka megint felkiabált valami olyasmit, hogy sose segít, amikor szükség lenne rá, mire az apuka ledübörgött, én meg gyorsan elhúztam a csíkot. Kellemes légkör uralkodott a házban…

Miután kicsit lenyugodtak a kedélyek az anyuka a kislánnyal távozóban megkért, hogy vegyem át a kisfiút az apjától és vigyázzak rá, amíg a nagymama érte nem jön. Fel is mentem, még a reggelimet is félbehagytam, hogy tudjon dolgozni, de mikor át akartam venni a kicsit, elhárította a dolgot, mondván hagyjam csak ott, jó ez így. Közben meg amúgy egy konferencia hívás közepén volt. Hát jó, így dolgom végezetlen visszamentem a reggelimhez, de én legalább megpróbáltam. Ha ő gyerekkel az ölében szeret dolgozni, az már az ő dolga…

Mivel így újból felszabadult egy pár órám, kinéztem magamnak egy „közelben” lévő másik temetőt. Az idő hűvöske volt, de legalább nem esett és az úticélom olyan egy órányi sétára volt. Végre megint eddig még járatlan utakon jártam, lassan már kezdem unni a környéken való sétálást, szóval, ha nincsenek is nagy látnivalók, legalább ismeretlen a környék. A temetőt könnyen megtaláltam, megint olyan házak mellett vitt el az utam, amik inkább palotáknak illettek be, de már kezdem ezt is megszokni. Otthon majd ezek után minden ház kicsinek fog tűnni:D

A temető nagyon tetszett, egy csomót fotóztam, meg a sírfeliratokat böngésztem. A temető körüli kerítés egy részén ki volt dőlve, onnan egy parkba lehetett átmenni, ha az ember átverekszi magát a dzsumbujon. Én ezt nem kíséreltem meg, nehogy felbukjak, vagy átbukfencezzek valami számomra láthatatlan akadályon, de a sétám közepe felé láttam egy párt, akik azt használták bejáratnak. Egy óra után elkezdett szemerkélni az eső, így elindultam hazafelé, de ide tuti visszajövök még:)

Otthon újabb karantén-hírek fogadtak. Vissza a lockdown, újra bezárnak a boltok és csak karácsony napján lehet nagyobb számban találkozni egymással. Elvileg a vírus is gyorsabban terjed itt, vagy valami mutációja, a kórházak tele vannak. A másik, számomra új információ, hogy a vírushelyzettől függetlenül itt, karácsony előtt minden évben kifosztják az élelmiszerboltokat és karácsony előtt egy héttel egy csomó mindenből hiány van. Ezt nem ártott volna egy pár héttel hamarabb tudni, hiszen karácsonyra én is terveztem legalább egy-két dolgot csinálni. Hogy lesz így tiramisum???:((

Vacsira chili con carne-t csinált az anyuka, ez az egyik dolog, amit itt szeretek, csak egy probléma van vele. Sajnos nálam sokkal jobban szeretik a chilit!:D

A kisfiút 5 körül elvitte az anyja, megint egyedül maradtam, de most ki tudtam tölteni az időt. A szokásos dolgok után, még a kislány harisnyás fiókját is ráncba szedtem. Ezzel sikerült is jó pontot szereznem, mivel most először előre kitaláltam az anyuka gondolatait és azt hiszem most boldoggá tettem egy kicsit:) Az addigi átláthatatlan kuszaság helyét a téli és tavaszi harisnyák különválogatott és szépen összehajtogatott kupacai vették át:)

Ma este 9-kor még benézett hozzám az anyuka, hogy a közelmúltbeli fejleményekre tekintettel módosítsuk egy kicsit a másnapi beosztásomat. Mivel a kissrác már nem akar délelőtt aludni, így ezt kivesszük a napirendből és 9:30-ig kéne felügyelnem rá, így mindössze fél óra szünetem lesz, hogy egyek és szusszanjak egyet. A holnapi napom a maga 8 órájával amúgy a leghúzósabbnak ígérkezett a héten, de mindig lehet fokozni az élvezeteket:D

Ledolgozott órák száma: 5

Mai veszekedések száma: 1 (de az jó kiadós:)