Szombat

Péntek este nem bírtam magammal és addig nem dobtam be a szunyát, amíg nem végeztem az aktuális könyvemmel. Ami jelen esetben háromnegyed 1-ig tartott, khm…. Ezután másnap 8-ig aludtam (ami végül is nem is olyan sok), majd mire teljesen összeszedtem magamat és lementem, már senkit sem találtam a házban (nem panaszkodom:).

A reggeli kásám után betettem egy mosást és aztán rávettem magam egy nagyobb kaliberű takarításra. Ebből a szempontból senki nem mondaná meg, hogy az anyám lánya vagyok, ugyanis nagyon utálok takarítani, még a végén sem érzem azt a „jaj, de jó, minden ragyog” elégedettséget, csak arra gondolok, hogy egy hét múlva kezdhetem elölről… Szóval egy hős vagyok, a zuhanyzónak még ecettel is nekiestem:DDD (Édesem!!! - AnyaSzerk.)

Ebédre - jutalmul - nutellás kenyeret ettem, aztán végre elég ihletet merítettem egy házon kívüli programra. Egy héttel korábban (a Black Friday-os leárazások idején) rendeltem magamnak egy könyvet, amit így fél áron sikerült megszereznem, de mivel a kiszállításért további 3 fontot számítottak volna fel, így inkább bolti átvételt kértem. Így hát délután felkerekedtem, hogy besétáljak Hampstead központjába, ami nagyjából egy 45-50 perc sétát jelentett. Kellően felöltöztem, így a hideg ellenére sem fáztam, és simán meg is találtam a könyvesboltot. Mivel a héten oldották fel a kényszeres zárvatartási szabályokat, most nem meglepő módon nagy tolongás volt mindenütt. A könyvesboltban vagy 20-25-en álltak sorba és alig lehetett tájékozódni az embertömegben. Mivel a fél órás sorban állás annyira nem vonzott, körüljártam a boltot, hátha van egy másik pult, ahol az előre megrendelt (és kifizetett) könyveket át lehet venni. Magamban 3-szor újrafogalmaztam, hogy mit is fogok pontosan mondani, nehogy ott is hebegés-habogásba fulladjak. Az emeleten találtam is egy srácot, aki hátul pakolászott, úgyhogy tőle meg is kérdeztem, hogy az esetemben mi a teendő. Tökre örültem, hogy elsőre megértette, plusz még ő is érthetően beszélt, a non-plus-ultra pedig, hogy még a könyvemet is seperc alatt előhozta, amikor látta, hogy milyen sor van lent. (Jaj, de jó! - a főszerk.)

Felbátorodva az első misszióm sikerén, bementem még a közelben lévő Tesco-ba is, hogy felmérjem a kínálatot. Hát, nem sokban különbözött a már ismerős kosher bolttól, de azért vettem egy Kitkat-ot meg egy kis csokis pékárut:)

Nem sokkal 4 után értem haza, az egyéb szerzeményeim mellett egy kis vízhólyaggal is gazdagodva a sarkamon. Vacsorára bolognai spagettit ettem, és most először csaltam egy kicsit, és szigorúan egy másik tálba téve külön villával(!), de ettem mellé sajtot is. (hahahaha - a főszerk.) Ennyi lázadásra szükségem van néha napján, és olyan jól esett normálisan enni!:)) Persze nem az Ági-féle isteni spagetti szósz volt, de eljön az az idő, amikor az ember lánya már egy kis sajtnak is nagyon tud örülni:) (Hát igen, Gépit idézve: kell egy kis "nyomorúság", hogy értékeljük a mindennapi jót... - AnyaSzerk.)

Este levezényeltük a szokásos angolóránkat, azzal a különbséggel, hogy most ismételtünk, így a dolog nagyjából 3 órásra sikeredett. És még így is volt, amit kihagytunk:D A maratoni óra alatt a háziak is hazaértek, sőt a gyerekek már ágyba is kerültek. Aznap már nem mentem le, nagy ihletettségemben (what.. - a főszerk.) csináltam egy dalszöveg hallgatási feladatot a jövő hétre a többieknek, aztán mentem is lefeküdni.

Vasárnap

Mivel tegnap mindent ügyesen elintéztem a porszívózáson át a könyvbeszerzésig, semmi konkrét dolgom nem maradt vasárnapra. Fél 9-kor keltem (milyen jó, ha nem kell sietni sehova), aztán a palacsinta illat hamar lecsábított. Persze maradt nekem is bőségesen, így fejedelmi reggelit dobtam össze, nem sajnálva a juharszirupot és a gyümölcs körítést. Szépen komótosan megreggeliztem, miközben ők tettek-vettek és ez egyszer a gyerekek se találtak meg. (Ahw, mennyeien hangzik - a főszerk.)

Nem sokkal később az anyuka fogta a gyerkőcöket és elmentek valahova, az apuka pedig felvonult, gondolom dolgozni. Szóval megint szinte olyan volt, mintha egyedül lettem volna. A nap szép lassan csordogált, mostam, olvastam, írtam, aztán vége is volt. Egyre inkább olybá tűnik, hogy most élem a nyugger korszakomat ;D ("Kinga mama", hihi... - AnyaSzerk.) (Hahahaha - a főszerk.)