Hétfő

Kúrálom a betegségemet, a torokfájásom már tovatűnt, de az orrom egyre tropább. A szabadidőmben egész nap olvastam, mostanában szinte mást se csinálok:D (Így bírható... - a szerk.) A reggelijeim már igazi szertartássá nőtték ki magukat, amiket akár egy óráig is el tudok húzni. Ezt se gondoltam magamról, hiszen eddig mindig az volt jellemző rám, hogy még egy ebédet is 10 perc alatt lezavarok melegítéssel együtt. A finom zabkásám mellé végre találtam kedvemre való teát is (eddig a kamillateánál voltam megragadva, amit eddig „gyógyszer” címszó alatt döntöttem magamba), szóval meg is kértem az anyukát, hogy ebből a fajtából vegyem majd nekem:)
(Na látod!!? Olyan jó néha egy óráig "reggelizni"...:) - a szerk.)

Az ebédet kihagytam, mert nem igazán volt étvágyam, ami végül is kellemes felüdülés a folytonos ehetnékem után.

Most nagyon rendesek voltak velem a szülők, estére még húslevest is rendeltek nekem házhoz, ami nem is volt rossz (vagy csak már nagyon lesüllyedt a színvonalam, melynek következtében a hazai kaja már maga lesz a mennyország:D (Nana, az eddig is az volt! - a szerk.)) és még másnapra is maradt belőle. Aznap szerencsére a kislánnyal is könnyű dolgom volt, hajat szárítottam neki és minden remekül alakult, egyszer sem ellenkezett, és ráadásként még nagyon szerethetően is viselkedett. Neki is vannak jó napjai:)

Kedd

Délután közösen teregettem a picivel, mivel korábban nem volt érkezésem megcsinálni. Szépen letettem a tetőtérben és az egyik szememet rajta tartva egész gyorsan végeztem is, míg ő az éjjeliszekrényemen lévő összes piperecuccomat kihordta nekem. Végül is rosszabb is lehetett volna, legalább nem ette meg őket:D

Lefekvés előtt esti mesét olvastam a kislánynak, és a kényelmesebb pozíció keresése közben egészen közel feküdtem hozzá. Ekkor hosszan elkezdett valamit magyarázni, amiből csak a  „korona vírus” szavakat tudtam kivenni, ezért visszakérdeztem, hogy miről beszél. Másodjára már kihámoztam, hogy azt mondja, nem ülhetünk egymáshoz ilyen közel a korona vírus miatt. Hát ott és akkor azt hittem, megszakadok a nevetéstől, olyan abszurd és aranyos volt az egész helyzet. Egy három és fél éves kislánytól még csak hasonlóra sem számítottam, de úgy látszik, nem lehet elég fiatalon a fejükbe verni az új világrend normáit.

Szerda

A mai nappal véget ért a lezárás, legalábbis karácsonyig, aztán ha megnőnek a számok (Jaj, de misztikus - a szerk.), akkor vissza az egész. Újra kinyitottak a boltok, és most már 6 fős csoportokban megint lehet találkozni a szabadban.

Erre a napra kissé módosult időbeosztás az anyuka elfoglaltsága miatt, délelőtt megint vigyázhattam a kisfiúra. Így hát délelőtt sétáltunk egyet a csípős hidegben, amit egyelőre még bírok, csak a lábszáram fázik.

Ma is kaptam egy kis doboz csokit (már aznap elfogyott, huppsz…:), sokat olvastam, majd Ágiékkal is videochateltem egyet. A vacsi nyugiban telt, a kisfiú ma egyedül evett villával, a kislány pedig nagyon szépen halad az írni tanulással, a ceruza tartására már nem lehet panasz:) (lassan olyan leszek mint egy büszke anyuka:))).

A mai napi furcsaság az érkező virágcsokrok elhelyezéséről szólt: értésemre adták, hogy az új virág mindig csak egy meghatározott vázába mehet(?). Ilyenkor sajnálom csak igazán, hogy Bólogató János lettem! Most fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon ez miért kell így legyen?! Lehet, hogy az a bizonyos váza különleges eljárással lett megáldva, és beszennyeződne, ha egy hétnél régebbi virágot raknánk bele??
(Nem nem, szerintem ennél prózaibb az ok - valszeg váza alapján mérik be a száradtabb csokrokat, hogy időben rád tudjanak szólni...- a szerk.)

6-kor végeztem, vacsi nem volt, de a benyomott csokimennyiség után nem is nagyon vágytam rá, úgyhogy egy alma kíséretében felvonultam. 
Ajjaj...Írjak az anyukának, hogy álljon le a nasivétellel?:D Csak a te érdekedben... - a szerk.