Szombat

A héten szépen kezdtem belerázódni a rendszeres tornázásba, kedden és csütörtökön egy-egy rövidebb gyakorlatsort csináltam meg, péntek este egy hosszabb nyújtást, szombat délután pedig egy 50 perces gerinctréninget. Az izomláz persze nem kerül el: hol a hátam, hol a hasam, hol a vállaim állnak másnap görcsbe, de ez a legutóbbi belelendülésemnél is csak az első pár héten volt jellemző, szóval remélem megint formába jövök:)

Szombaton már fél 8-kor talpon voltam, de reggel még nem jött meg az ihletem a tornázásra, így helyette nagy erővel belevetettem magam a blogírásba, és együltömben meg is írtam vagy 4 részt. A családdal nem feltétlenül akartam összefutni (hétvégente szeretem abban az illúzióban ringatni magam, hogy egyedül vagyok otthon, zavartalanul), ezért csak fél 11 körül mentem le reggelizni. Jól számoltam, már elmentek otthonról, így a reggeli készítés után le is cuccoltam és elfoglaltam a nappalit. (Ezt úgy bírom:) - a szerk.)

A múlt heti sikeremen felbuzdulva ma is csináltam magamnak ebédre egy krumplis babos egytálételt (úgy szeretnék bele húst tenni) (brühühü, welcome to my life;D - a szerk.), most még rápakoltam egy adag főtt tojást is a tetejére. Michelin csillagra nem számítok, de legalább már az éhezéstől nem kell tartanom:)

A napot nagyrészt megint olvasással töltöttem, de közben egy filmet is beiktattam, ami kellőképpen feldobott ahhoz, hogy utána a tornának nekiálljak. Ezután következett az esti angol órám Tamiékkal, ami most Zsuzsi miatt csúszott meg egy kicsit. A korábban megbeszéltek szerint én a blogom angolra fordításával készültem, ami érdekes feladat volt, és néhány helyen a fordítás helyett inkább „újraíráshoz” folyamodtam, hogy megőrizzem az eredeti stílust. Mivel pénteken nem tudtunk órát tartani, megpróbáltuk a németet is letudni az angol után, de azt már nem tudtuk befejezni, mert fél 8 felé (nekik már 9) mindenki kezdett kidőlni.

Vasárnap

Mivel szombat este nem tudtuk befejezni a reggelt már korán, frissen a némettel indítottuk nekem 8-kor, nekik 9-kor. Ez a reggeli óra sokkal eredményesebben telt, lehet erre kéne ráállnunk:) (Olyan ügyesek vagytoook! -a szerk.)

A német után egy tornát is beiktattam, így már 10-re kész is voltam. Az időjárás pont akkor kezdett jobbra fordulni, még a nap is kisütött, ennek ellenére aznap sem mentem el otthonról, inkább bent maradtam és az időt olvasással töltöttem. Ami meglepő volt, hogy ez alkalommal nem zárkóztam be a szobámba, hanem szinte az egész délutánt lent töltöttem. Az apukát leszámítva mindenki elment otthonról ebéd után, így ekkor én is lemerészkedtem ebédelni, és onnantól estig lent is maradtam a kedvenc asztalomnál. Később az anyuka is befutott a kislánnyal és annak egy barátnőjével, így lett egy kis nyüzsi, de még a tűréshatáromon belül maradtak. Mikor megérkeztek, segítettem nekik levetkőzni, meg kezet mosni, aztán szépen visszaültem a helyemre. A jövevény lassan feloldódott a közelemben és közösen futkároztak fel-alá, plusz két percenként odaszaladtak hozzám, hogy mutassanak valamit. Aztán előkerült a játékporszívó, és amikor megunták, hogy a földön húzogassák ide-oda, elkezdtek engem „porszívózni”. (Tűréshatár...? - a szerk.) Én annyira nem zavartattam magam; amikor volt egy kis béke, akkor olvastam, ha jöttek, válaszolgattam, de alapvetően aranyosak voltak. Aznap kezdtem el egy új könyvet, amit az egyik Facebook csoportban találtam, és egyszerűen odáig voltam tőle, így gyakorlatilag 3-4 órán keresztül el sem mozdultam, aztán hipp-hopp már ott is volt a vacsora idő.

A lent-létemnek megvolt az az előnye, hogy figyelemmel tudtam kísérni az eseményeket és kihasználhattam azt a pillanatot, amikor üres volt a konyha. Csináltam magamnak egy kis felvágottas kenyeret, aztán végül jó éjt kívántam és elhagytam a terepet. (:DD Tanulsz, tanulsz... - a szerk.)