Szerda

Mint már korábban említettem, a kislány sokszor nagy erőkkel terelgeti az öccsét, nevelgeti, oktatgatja, szóval ő a főnök. Ma például hosszas kiselőadást tartott a matricákról, miszerint ad neki, ha jól viselkedik és nem sír, de ne egye meg őket. Mindezt óriási komolysággal magyarázta neki, a pici meg nagy szemekkel figyelve láthatóan csüngött minden szaván. Egyre kevesebbszer esik el, már cipőben is napról napra magabiztosabban jár, és néha az az érzésem, hogy már megérti, amit mondunk neki.  (De jóóó:))) - a szerk.)

A kislány a héten minden délután megkérdezte, hogy mit csináltam aznap, és nem azért, hogy utána ő is beszámolhasson a napjáról (az túl felnőttes megfontolás volna :D - a szerk.), hanem tényleg minden részlet érdekli, ami a távollétében történik (vagy az is lehet, hogy titkon ő is az angol kommunikációm fejlesztésére törekszik:). Mindenesetre mikor én kérdezem tőle ugyanezt, vagy nem válaszol, vagy nagyon szűkszavú. Ellenben, ha a kitalált játékairól van szó, akkor be nem áll a szája, és ha valamire rákérdezek, hogy az miért van, akkor olyan cukin ismételgeti, hogy ’cause, ’cause, ’cause…..:D Szerintem hirtelen nem tud válaszolni, és így húzza az időt:)

A héten érezhetően kevesebb sorozatot néztem, amit az időleges olvasásra való rákattanásomnak köszönhetek. Sajnos abból a szempontból ez sem jobb, hogy olvasásnál is a képernyőre meredek (...nem ebook-ra? az egy fokkal jobb - a szerk.). Anno azt gondoltam, hogy azért is lesz jó ez a munka, mert majd nem napi  8 óra számítógép előtti görnyedés lesz, viszont a szabadidőmet mégis nagyrészt ez tölti ki. A gáz az, hogy manapság (hacsak nem sétálni megyek jó idő esetén, bár még akkor is a padra leülve ugyanaz a helyzet) bármit csinál az ember kikapcsolódásként, azt vagy a gépe, vagy a telefonja képernyőjére meredve teszi (nem említve az egyéb számítástechnikai eszközöket). Még a kapcsolattartás, az írás, az olvasás is ott történik, én még puzzlet is elektronikusan rakok ki!:D És ezen nagyon nehéz lenne változtatni, kb. mintha kitalálnám, hogy én a világgal szemben akkor is lóháton közlekedem az autó és társai helyett. (Kinga, itthon a saját könyveidet sokszor nem gépen olvasod, társasozni és kártyázni is élőben szoktunk, és ott van még a sütés, beszélgetés, görkorizás, közös séták...- nem mindenhez kell azért képernyő. :) De megértelek persze, főleg kint neked most ez egyedül nem olyan egyszerű :/ - a szerk.)

Csütörtök

Ma együttes erővel megint kiakasztottak a szülők. Ez persze részben az én hibám, hiszen továbbra sem tudtam még magamévá tenni az „egy maszk miatt is elindítunk egy mosást” életfilozófiát. Az szintén az én saram részben, hogy valószínűleg azt gondolják, hogy a műszakom azon időszakában, amikor a kisfiú még alszik, és nincs konkrét feladat kiadva számomra, én csak a lábamat lógatom, hiszen még egyszer sem keltem a saját védelmemre, hogy én akkor igenis mosok, teregetek, pakolok, stb. (amire máskor nincs időm). Miket is gondoltam? Igazából én vagyok itt a probléma, csak sokkal könnyebb valaki másra haragudni, viszont egy leülős beszélgetésnek már csak a gondolatától is kiráz a hideg. Na, amikor ezt is meg tudom lépni, akkor majd elmondhatom, hogy az itt töltött egy évem alatt számottevő jellemfejlődést mutathatok fel. (Olyan jó, hogy már így elgondolkozol rajta:)) Ez döntés kérdése: Segítené az együttműködéseteket? Megérné tőled az erőfeszítést? Csak az első rendes leülős beszélgetés lenne ilyen nehéz, vagy mindegyik újra és újra ekkora kényelmetlenséget okozna neked? Lehet ez még rosszabb? (Igen.)... javaslom, írj egy listát, és ha majd feketén-fehéren látod magad előtt, hogy ez így nem mehet tovább, talán összeszeded magad.:) Ennél nehezebb dolgokon is átestél már, pl. államvizsga, állásinterjú... Meg tudod csinálni. - a szerk.)

Ajj, pedig eredetileg úgy terveztem, hogy nagy csinnadrattával kiírom magamból a sérelmeimet és az majd milyen jól fog esni, de nagyon sokszor amúgy tök más kerül ki a kezem alól, mint amit előzőleg írni gondoltam. Ha egy  (elcsépelt - a szerk.) filmben vagy könyvben lennék, legalább tuti lenne, hogy a végén jól jövök ki a dolgokból, és az egész korábbi szenvedés totális időpocsékolás volt, mert úgyis minden jóra fordul. Csakhogy a való életben simán megvan rá az esély, hogy minden még rosszabb legyen. Na, ezzel se adtam magamnak túl nagy löketet… 

Végül az, hogy a gyerekek is egy kicsit az idegeimen táncoltak ma, már elhanyagolható - végül is, csak gyerekek. A kislánnyal konkrétan birkóznom kellett, hogy visszatartsam a rosszalkodástól, a kisfiú meg csak folyamatosan a sírás határán állt, minden látható ok nélkül. (XDDDD Ilyenkor fakadj dalra;) - a szerk. - Amúgy az tényleg beválik néha:DD - az író)