Hétfő

Elindult a lock-down, de én személy szerint ebből még semmit se érzékelek. Az anyuka mesélte, hogy őrült felvásárlás megy a boltokban, rengetegen vannak, szóval a tömeghisztéria már megvan.

Reggel esett, de délutánra kiderült az ég, így egy fél órás sétára ki tudtunk menni a picivel. Úgy néz ki a babakocsiban a rengeteg ruhába meg miegymásba csomagolva, mintha bebábozódott volna:)

Az időjárásra való tekintettel most már muszáj volt magamnak esőkabátot keríteni, így egy fél órás netes keresgélés (és családi kupaktanács - a szerk.) után rendeltem is egyet. Este megint Tamiékkal néztem a Mr. Robotot, ez a mai különösen lehangoló rész volt (drog elvonási tünetek, hallucinációk). Ha eddig nem lettem volna meggyőzve, hogy az életbe ne próbáljam ki ezeket a cuccokat, hát ez a rész tuti egy életre elvette volna a vállalkozó kedvem.

Kedd

A sétálásunk alatt végig szóval kellett tartanom a kölköt, mert valamilyen okból kifolyólag akkor nem sír, ha beszélek. Az már mindegy neki, hogy hozzá, vagy csak úgy a mindenségbe, és a téma kapcsán sem finnyás. Ennek fényében ma az utcákat róva hosszasan kifejtettem neki, hogy pontosan milyen ételek hiányoznak, kitértünk a kulturális különbségekre, megcsodáltunk néhány házat, és közben csak azért fohászkodtam, hogy nehogy bárki értse is, hogy mikről fecsegek össze, amellett a nem elhanyagolható tény mellett, hogy fennhangon dumálok, látszólag magamban. Így telt a mai egy órás sétánk, eső szerencsére nem volt. (:DDD Megnézném... anya tippje: dugd be az egyik füledbe a fülhallgatót, mintha telefonálnál - a szerk.)

Vacsorára az anyuka zöldséglevest főzött. Nos, ebben az esetben nem a hagyományos otthoni zöldséglevesre kell gondolni, itt inkább a „zöldségleves gazdagon” dívik. A répa és a borsó mellett volt benne kukorica, bab és uborka, legalábbis ezeket ismertem fel, leve viszont nem sok volt. Amúgy ez alkalommal mindennek ellenére ízlett (pár hete szintén ilyesmi volt a menü, de akkor nagyon uborka ízűnek éreztem; most vagy kevesebb uborka volt benne, vagy megszoktam:), kétszer is szedtem belőle. (Ennyire csípik a babot? Hehe.. - a szerk.)

Ma egész nap úgy mostam, mint a kisangyal, ennek ellenére estére már megint egy nagy halom szennyes maradt a mosandó kupacban. Az apuka kiselőadásba is kezdett, hogy hogyan kéne megszerveznem a dolgot, ami szerinte majd könnyít a helyzeten. Hát én pont az ellenkezőjét gondoltam… Ezután berakott egy fehér mosást, már csak arra leszek kíváncsi, hogy azt ki és mikor fogja kiteregetni… Eközben a kislány is feljött, szemrevételezte a szennyes ruhakupacokat, üldögélt rajtuk egy kicsit, majd gondolom elkezdett unatkozni, mert ezután az én ágyamra vetette rá magát. Persze rögtön kiparancsolták (nem én:), és újból el lett mondva neki, hogy ez udvariatlan viselkedés. Az apuka már indult volna lefelé vele, amikor a gyerek bepillantott mellettem a raktárszobába és persze rögtön minden bent lévő tárgy eredete és rendeltetése érdekelte. Nem hiszitek el, de az apuka ezt mind türelmesen tűrte és mindenre válaszolt, akár többször is! Én már feladtam ezen a szinten, és leültem a laptopom elé. A mosási menetrend megvitatása és az újabb mosás berakása alatt is kötelességtudóan szobroztam mellettük, de itt lett elég. A kiscsajt persze ez sem zavarta a tevékenységében, csak most már az iránt is érdeklődött, hogy én mit csinálok. Én közvetlenül a vasalódeszka kitárgyalása után következtem. Végül nagy nehezen sikerült levontatni a kisasszonyt, és azóta nyugi van. (És amúgy mit csináltál? Éppen bejegyzést írtál róla?:D - a szerk. - Amúgy igen:DD - az író)

A tetőtér kiürítésével amúgy már nagyon jól állunk, most már csak a fele néz ki raktárnak, szóval egész otthonos lett:)