Szerda

Megkaptam a pre-settle státuszomat. Akinek ez új lenne: ez ahhoz kell, hogy az EU-ból való kilépés után is legálisan Angliában tartózkodhassak, még maximum 5 évig (ennyi időre persze nem lesz szükségem:). A dolog lerendezését még szeptember elején elkezdtem, de persze az ilyen bürokratikus hercehurca szinte mindig elhúzódik. A legmacerásabb része az volt, hogy azoknak az esetében, akik már kint vannak, bizonyítékot kértek a kinti tartózkodásukra. Egy au pair esetében ez azért bonyolultabb, mert a szokásos dolgok, mint mondjuk egy munkaszerződés, bejelentett munkavégzés, vagy rezsi számlabefizetés nálunk pont nem játszanak. Ugyanis ilyesmiket kérnek bizonyítékként. Végül az első sikertelen próbálkozás után kb. mindent elküldtem, amit elő tudtam teremteni, kezdve az anyuka által írt levéltől (amiben igazolja, hogy náluk vagyok au pair) a repjegyemen át az itteni tömegközlekedésre kifizetett összeget igazoló bankkivonatig. (Ügyes!:D - a szerk.) Nem tudom, végül mi volt a nyerő, de szerdán megkaptam az e-mailt, hogy jóváhagyták az igényemet, így egy gonddal kevesebb.

Csütörtök

A mai munkanapom példátlanul jól indult, köszönhetően az apró, de nem elhanyagolható ténynek, hogy fél 8 helyett 10-kor kellett kezdenem. Így kellőképpen kipihenten és jókedvűen vágtam neki a munkának, az pedig, hogy a kislány már iskolában volt, mire én leértem, szintén könnyebbséget jelentett. A kis kölyökkel hamar elrepült az a másfél óra, bár nem az a fajta gyerek, aki mellett mondjuk kiolvasnék egy könyvet, felügyelet címszó alatt. Folyamatosan igényli a figyelmet és rögtön feltűnik neki, ha az ember elkezd valami mással foglalkozni helyette. Csiklandozással egész sokáig el lehet kacagtatni és aranyos bugyborékoló nevetése van. Vannak napok, amikor folyamatosan ölben akar lenni, ilyenkor sétálgatni kell vele, de azért hiába kisbaba (egy egyéves gyerek még kisbaba? - a szerk. - Nekem az:)) - az író), egy idő után húzza az ember karját.

Az anyukától este kaptam 3 pamut maszkot, mert korábban említettem, hogy a legolcsóbb fajta kék fémszálasban nehezen kapok levegőt. Azt is megkérdezte, hogy másra biztos nincs-e szükségem, mint pl. sampon vagy tusfürdő, szóval igazán egy szavam sem lehet az ellátásra.

Este babysitteltem, ami jelen esetben a kislány altatását is magába foglalta. Mostanában a kislányt jegyekkel vesztegetik, hogy együttműködésre bírják a napi rutin elvégzésében. Hogy pontosan mire jók ezek a jegyek, vagy honnan jöttek, azt még nem derítettem ki, de ma elkaptam egy beszélgetésfoszlányt, miszerint a hétvégén be akarja váltani valami játékra. Szóval lehet, hogy olyasmiről lehet szó, amit a jó viselkedésért kap, és később beválthat valami jutalomra. Ez emlékeztet az én gyerekkoromban kitalált jóságos napokra:) Mikor Ágiéknál nyaraltam - még 4-5 évesen -, egész komisz korszakomat éltem, és nálam is csak a zsarolás működött (már amennyire), hogy elfogadható viselkedést sajtoljanak ki belőlem. Három „jóságos nap” kellett ahhoz, hogy elvigyenek a játékboltba, vagyis három napig nem csinálhattam semmi rosszat. Hát, a dolognak többször is neki kellett futnom, amíg összejött zsinórban a három nap:) (Hahahahaha. Erre mondták neked sokszor, hogy remélik, felnőtt korodban majd visszakapod...háát:D - a szerk.)

Szóval visszatérve a jelenbe, mielőtt a szülők elmentek, az anyukától kaptam egy ilyen csoda jegyet, a kislánynak pedig megmondták, hogy ha jól viselkedik, és szépen lefekszik, akkor tőlem majd megkapja. Nos, a dolog nem ment zökkenőmentesen, szerintem a kiscsaj már megszokásból nyüszög egy kicsit, nehogy elbízzam magam. Nagy hiszti most nem volt, csak az apját hívta egy pár percig, de most nem ragadtam le a problémánál. Szépen lefektettem, betakargattam, és a kérésére mellé került egy könyv és egy csomó kis kemény műanyag kutya figura. Fel nem foghatom, miért akar bárki bármilyen játékot maga mellé az ágyba, pláne olyat, ami még csak nem is puha. Én tuti ráforognék valahogy az éjszaka folyamán, aztán szép kis lila folt lenne a hátamon utána. (A gyerekek ilyesmire nem gondolnak.:D Szerintem csak valami barátságosat és ismerőset szeretett volna maga mellett tudni...esetleg a szörnyek ellen? - a szerk.) Szóval lefektettem, megkapott mindent, plusz a jegyét is, aztán úgy tűnt, csíny letudva, végeztem. Nem telt el 10 perc, már hívott, (épp Anyával voltam vonalban,) szóval telefon le, futás fel. Gondoltam, pisilnie kell, megint a szüleit akarja, szomjas, vagy valami, de a nagy helyzet az volt, hogy a könyve beesett az ágy mögé…. Na, ezért is nem kell könyvvel aludni, de ha már ott van, akkor ajánlott nem piszkálni:) Mindenesetre ezután már nyugi volt, csak a kissrác ébredt fel egyszer, de most hagytam neki pár percet az önnyugtatásra és a legnagyobb meglepetésemre bevált a dolog, magától visszaaludt. Megy ez nekem, kérem szépen:D (Wow:D - a szerk.)

Az anyuka a távollétük kemény két órája alatt háromszor is üzent nekem.

1, Írjam meg, amikor a kislányt otthagytam az ágyában.

2, Tegyek be két dolgot a hűtőbe, elfelejtette.

3, Nézzem meg, hogy egy harmadik dolog eléggé kihűlt-e már, és ha igen, tegyem be a hűtőbe.

Ebből szerintem mindenki számára világos, hogy ha testben el is ment, fejben nem volt képes kiszakadni otthonról. A sok kaja amúgy már péntekre készült. Most itthon lesznek, mert a család többi része Izraelbe utazott a nő tesójának esküvőjére. Szóval az indokolatlan mennyiségű fogás garantált, én meg majd próbálom menteni a menthetőt:D