Péntek – Zsidó újév

A péntek már a szokásos mederben zajlott azzal a különbséggel, hogy a délutáni műszakom egy órával korábban kezdődött és így egy órával hamarabb is ért véget. Mivel ezen a napon a sabat kezdete miatt nem szokott jutni idő a sétáltatásra, így egyedül mentem el egy rövid körre a környéke. Közben felhívtam Anyáékat, akik ez idő tájt Hévízen utó-nyaraltak. A szokásos bevezető körök után vicces szituáció kerekedett ki a dologból. Ugye azt már említettem, hogy az itteni családomnál mindig kaja-bőségben szenvedünk, így szokásos vesszőparipám a pazarlás elleni ágálás. Nos, most kiderült, hogy családom melyik ágáról örököltem biztosan a takarékoskodási igényemet. Mialatt beszélgettünk, náluk elkészült az ebéd és hamar kiderült, hogy az aznapi menü kicsit szűkre lett szabva, nem jutott mindenkinek:) Hát ez a különbség az "angolok" és a magyarok között. Ők attól félnek, hogy nincs minden pillanatban 20-féle étel a hűtőben, amiből válogathatnak, míg mi attól, hogy túl sok lesz, és a végén még ki kell dobni valamit. Azt hiszem bármennyi időt is töltsek el itt, ezt a berögződést nem tudom (és nem is akarom) levetkőzni.

Erre a hétvégére esett a zsidó újév, ami egy teljes hétvégés ünnepet jelentett. Olyan volt, mint egy kiterjesztett sabat, legalábbis amennyit én érzékeltem belőle. Hogy ők mi mindent csináltak, azt nem tudom, ugyanis az egész hétvégét a nagyszülőknél töltötték, aludni se jött haza senki.

Szombat – Regent’s Park

Szombaton már 7-kor felkeltem és nagyon szép napsütéssel indult a nap. A rossz hír viszont, hogy elkezdett fájni a torkom, ami a szokásos megfázásaim előjele. Ennek örömére felmértem az itteni teakészletet, és ahogy arra számítani lehetett, töméntelen mennyiségekkel kellett szembenéznem ezen a fronton is. A tea - tudtommal legalábbis - legalább nem romlik meg:) Találtam mézet (csak két fajta volt; szégyen, gyalázat….) is és citromot is, szóval alapanyagokból megint csak nem volt hiány. A tea mellett megcsináltam a szokásos kásámat is és nekiálltam útvonalterveket nézegetni az aznapi kiruccanásomhoz. Végül addig-addig húztam az időt, mire már 9 óra is elmúlt, így a porszívózást későbbre halasztottam, és összecihelődtem a sétára. Spórolási megfontolásokból gyalog terveztem bemenni a városba, hiszen úgy hozzáedződtem az itteni távolságokhoz, hogy egy másfél órás séta már meg se kottyan.

Az aznapi első úti célom a Camden Market volt, ahol most volt időm jobban szétnézni. A kínálat átböngészése után megállapítottam, hogy az árak itt sem éppen alacsonyak, de végül azért vettem egy színes over-size pulóvert a következő felirattal: Normal people scare me. (= Az átlagemberektől megrémülök. - a szerk.) Ezt viselve már senkinek nem lesz az a tévképzete rólam, hogy megvan mind a négy kerekem:D

Eredetileg enni is akartam a piacon valamit, de végül semmit nem vettem. Helyette - útban a Regent’s Park felé - felhívtam Tonit, amiből egy egy órás tereferélés kerekedett. Mellesleg az eddig látott parkok közül ez lett az új kedvencem. Már az odafelé vezető út is gyönyörű volt, egy kanális mentén vezetett végig, ami kicsit Velencére emlékeztetett. A park maga hatalmas volt. Kocsikkal is járható „fő”-útvonalak is keresztülszelték, de persze emellett tele volt keskenyebb, eldugottabb ösvényekkel is. A középén meseszép rózsakert pompázott rengetegféle különböző fajta rózsával, egyik oldalán pedig egy mesekönyvbe illő pici vízeséssel. A rózsakertet elhagyva jött a többi virág is, szinte nem volt olyan csapás, ami ne lett volna körülültetve.

Tettem egy jó nagy sétát, és egy padra leülve az útra hozott pár szem szőlőmet is elfogyasztottam (ez volt a vésztartalék, ha mégsem vennék ebédet és hát így is lett). Ezután az aznapi utolsó állomás a Primark volt, ahol beiktattam még egy kis bevásárlást, hátha megint lezárják a várost/városrészt (ez egyre inkább valószínűnek tűnik).

Haza már busszal mentem, legfőképpen azért, mert már igencsak éhes voltam. Otthon gyorsan összedobtam egy hagymás tojást, és a hűtő tartalmának csökkentése érdekében belereszeltem némi cukkinit is. (Szuper! - a szerk.) Olyan furcsa nekem, hogy minden hétre megveszik ugyanazokat a dolgokat, ugyanabban a mennyiségben, tekintet nélkül arra, hogy mennyi fogyott belőlük. Miközben sült a rántotta, csináltam egy avokádókrémet is (két avokádó fonnyadozott a fridzsiderben), az is egész jó lett, bár a fűszerezésben még van hova fejlődnöm.

Este 5-től még volt egy angolórám Tamiékkal, ami megint több mint 3 órásra nyúlt. A szülők ma este sem jöttek haza, de ettől most se voltam magányos, egy jó film sokszor pont elég társaság:)