26 lettem! :))
Reggel még fent üldögélve hallottam a kislány hangját, ahogy azt mondogatja, hogy aznap van a szülinapom, aztán még gyorsan elénekelte a Happy Birthday-t is. Lehet, hogy ők ezen a napon nagyobb feneket kerítettek éveim számának gyarapodásának, mint gondoltam volna… Lassan 8 óra (tegnap este mondtam az anyukának, hogy nekem megfelel a szokásos munkarend is), úgyhogy lassan lemegyek, aztán meglátjuk, mi vár. Némi sírás biztosan, azt már akkor hallottam:)
Mire leértem, a kislány a lépcső alján várt az anyukával együtt. Felköszöntöttek, és kaptam egy csinos, unikornisos üdvözlőlapot a kislány rajzával, egy halom Milka csokit, plusz egy páros klasszikus angol délutáni teázásra beváltható voucher-t. Nagyon cukik voltak és szuper meglepetés volt, szóval jól indult a nap. :)
Ezután következett egy kis rajzolás a kislánnyal, majd megpróbáltam rávenni, hogy felöltözzön. Hát, ez nem volt épp egy nyerő ötlet, ugyanis óriási hisztibe fulladt a dolog, és megint a szülők segítsége kellett a lecsillapításához. A reggeli műszakom után felmentem, és némi filmnézéssel ütöttem el az időt a megbeszélt ebédig.
Végül csak az anyuka, a kislány és én mentünk együtt ebédelni, mert a kisfiú még nem érezte olyan jól magát. Természetesen zsidó étterembe ültünk be, így a kiválasztott lasagne-m hús nélkül futott, ehhez képest nagyon ízlett, jó volt a paradicsomszósz és sok zöldséggel pótolták a húst. Az étterem kongott az ürességtől; mire végeztünk, már csak mi hárman ültünk bent. Ebéd közben kissé fura témák kerültek terítékre, úgy mint a környéken tapasztalt gyakori gyerekrablások és a parkban jellemző mutogatósok. Hmmm, érdekes volt…
Mikor hazaértünk, újabb meglepetés várt, ugyanis az ajándékkal és az ebéddel még nem volt vége, tortát is kaptam. A gyertyákat persze a kislány fújta el, így az ez évi kívánságom elmaradt. Mellesleg magát a tortát is ő választotta, így tele volt szórva színes gyöngyökkel és rózsaszínben pompázott. A torta (cake) amúgy az ő fogalmaik szerint minden, ami édes és nagyobb egy keksznél, szóval a paletta nagyon széles. Az enyém igazából egy torta alakú piskóta volt marcipánnal leöntve. Ekkor azért hiányoztak Anya krémes alkotásai, szóval ezt is hozzáadom a „Mit szeretnék, ha egyszer hazalátogatok” listámhoz.
Délután még az anyuka kérésére mostam egyet – a kislány nem kis meglepetésemre segített teregetni (amúgy imád feljönni a szintemre és az ágyamon kiterülni) – aztán elmentem a kisfiúval sétálni egyet. A kislány persze most is bevágta a hisztit, mert éppen ő is velem akart volna játszani. Az még nem igazán megy neki, hogy elfogadja a nemet válaszként. Ilyenkor úgy érzem, a kisfiúval sokkal könnyebb, de rögtön változik a helyzet, amikor ő kezd el bömbölni, hiszen tőle még azt se tudom megkérdezni, hogy mi baja. Séta közben azonban tényleg szinte mindig nyugodt, most is végig elvolt a cumijával és magamra hagyott a gondolataimmal. A magam szórakoztatására most már minden alkalommal újabb és újabb cikk-cakkokat teszek vele a házuk körül (azért túl messzire nem merek menni vele), szóval a környéken már nem tévednék el.
Vacsorára aznap omlettet kaptunk, eközben a kislány azzal örvendeztetett meg minket, hogy a vécén egy egész tekercs vécépapírt letekert. Nem mindennapi látvány volt ahogy a vécén trónol, mellette a papírkupaccal…
Ma már a nagymamánál töltötték az ünnepet, aminek nagyon örültem (hiába, még mindig egyedül érzem itt magam a legjobban). Még indulás előtt kaptam néhány utolsó feladatot (pakolás, mosogatás), aztán magamra maradtam. Az érezzem itthon magam elvárást már simán túlteljesítem, a tévé elé is nagyon otthonosan tudom bekuckózni magam:) Bepróbálkoztam egy fagyival is, ami szerintem már hónapok óta lehet a fagyasztójukban a lejárati dátum alapján, de sajnos nem ízlett. Ezután betettem a Matildát, ami már a felirat olvasása nélkül is ment, és belevetettem magam az online vásárlásba az anyuka által ajánlott oldalon. A végére el is vertem kb. 50 fontot, két blúzra, egy nadrágra, meg egy csizmára - ami nekem sok volt, de itteni mércével még így is visszafogott voltam. Az a fránya tökéletes esőkabát viszont még mindig nem akar rám találni, szóval azért majd még tovább próbálkozom. Így ért véget a szülinapom, kellemes nyugiban (sajnos fagyi nélkül, de azért két szelet Nutellás kaláccsal:)