Ma reggel korábban keltem, sikerült a sokadik óracsengésre fél 7-kor kievickélnem az ágyból. Az új tervem, hogy visszaállítom az otthoni alvási szokásaimat, vagyis 6 körül felkelni és legkésőbb este 10-kor lefeküdni. Remélem, a kivitelezés is sikerrel jár, bár mostanában olyan vagyok, mint a barnamedve, aki a téli álmára készül. Lehet, hogy ez összefüggésbe hozható az elfogyasztott kajamennyiséggel is :D

Mire leértem, már mindkét gyerek evett valamit (már hajnali 6-kor hallottam a hangjukat, szóval nem meglepő), így csak a kisebbet kellett szórakoztatnom, míg a szülők megint a kislány nevelésével voltak elfoglalva. Extra bónuszként a kisfiúnak enyhe hasmenése és gyomorfájása van, szóval a mai napon biztos nem számíthatok sok jóra tőle. A szagokból ítélve (amik főleg a pukizásából származnak) olyan, mintha pár napja nem fürdettük volna, plusz-mínusz egy kis fetrengés kutyakakiban. A kislány is nem sokkal később csatlakozott hozzánk - azt el is felejtettem mondani, hogy a mai első szava hozzám egy éles visító „Nem!” volt, amikor meglátott lefele jönni, majd beviharzott az anyja szobájába. Vele először labdáztunk, majd megint a nyakamba csimpaszkodás foglalta le. Az öltöztetése nem ment könnyen, most épp arról akarják leszoktatni, hogy a neki nem tetsző dolgokat éles visítással és nyöszörgéssel adja az ember tudtára. Eddig tapasztalt változás: zéró.

Miután végre sikerült beleimádkozni egy harisnyába, gyurmázni kezdtünk. Az anyuka eközben szintén a konyhában tartózkodott és megkért, hogy ma ne legyek a nappaliban, mert a férje ott szeretne dolgozni. Mondtam, hogy oké, végül is egy napra elvagyok a tetőtérben is. Na, ezután jött a következő kérdés, ami megint kicsit kizökkentett: a beszámolója alapján ugyanis valaki, aki a házuk előtt ment el múlt szombaton, látott engem az ablakból, ahogy a gépem előtt ülök, és azt hitte, hogy a nő az, márpedig nekik nem szabad elektronikus eszközöket használniuk péntek estétől szombat estéig. Szóval megkért, hogy ezután ebben az időszakban ne legyek szem előtt (a házon belül), hogyha a gépet akarom használni, ugyanis ez a pletyka neki roppant kellemetlen volt. Hát jó. Az én szemszögemből a vallás mindenki magánügye, és a saját dolga eldönteni, hogy bizonyos előírásokból mit tart be - tehát senkinek semmi köze hozzá, hogy végső soron ő most gépezett-e vagy nem. Persze, meg tudom érteni, hogy egy zárt és szigorú közösségben igen kellemetlen lehet az ilyesmi, ha erről épp suttogás indul az ember háta mögött. Szóval távol maradok az ablaktól és remélem, távcsővel már senki nem próbálkozik…

Egyébként látszott, hogy neki is kellemetlen a kérés, és nem akar megbántani, szóval igyekszem túltenni magamat rajta. Emellett a holnapi napra való tekintettel azt mondta, elég, ha csak 10-kor kezdek, és ebédelni is elvisznek:)

A napközi szünetemben befejeztem az Idétlen időkig-et, majd a Netflix ajánlására megnéztem a Love Guarantee-t is. Az elsőt már többször is láttam, de most is nagyon jókat nevettem rajta, a második pedig újdonság volt, és az is nagyon tetszett a maga kiszámítható, amerikai rom-kom módján.

A délutáni műszakom nem telt túl hasznosan, mivel a kisfiú folyamatosan az apja után sírt, így ő nem tudott otthagyni vele. Végül feljöttem vasalni, aztán még leültem a kislány mellé Oroszlánkirályt nézni. Mindent összevetve laza napom volt. A pénteki műszakjaimat végül hagytuk a régiben, sokáig aludni úgysem szeretek.