Szombat reggel arra ébredtem, hogy valami nincs rendben a jobb lábammal. Már előző nap is éreztem, hogy egy kicsit fáj, ha egy bizonyos ponton ránehezedek, de most konkrétan fekve éreztem, hogy a lábfejem egy része lüktet. Ekkor még nem keltem fel megnézni, hogy mégis mekkora a baj, de 8-kor aztán a két gyerek szinkronban való üvöltése kellőképpen felrázott. Visszatérve a lábamra, hát, egy kicsit be volt dagadva, és már a legkisebb érintésre érzékenyen reagált, vagyis a séta kilőve aznapra, és a házban való járkálás is csak talpélen. Anyával gyorsan megvitattam, mi legyen a teendő vele, és a borogatás mellett még egy Cataflam-kúra is ajánlott a következő három napra. Mikor először Pestre költöztem, akkor az első hónapokban a lábszáram fájt, szintén megmagyarázhatatlan módon, szóval lehet, hogy ez nálam valami utazási betegség:) Mindenesetre összeszedtem magam, szépen beborogattam a lábam, aztán 9-kor már kezdődött is angol órám Tamiékkal. Most belefértünk a tervezett egy órába, de aztán még sokat beszélgettünk (olyan jó magyarul pletykálni:)), és nagyon hamar 11 óra lett, így nem meglepő módon már kezdtem éhes lenni. A gyümölcsszedésnek hála még mindig rengeteg minden volt itthon, így a kásámat bőségesen megraktam eperrel. A család 11 után ment el otthonról, szóval megint magamra maradtam a házban, de ezt egyáltalán nem bántam, ennyi magányra szükségem is van. Kihasználva a helyzetet letelepedtem a tv elé és megnéztem egy Sandra Bullock filmet, ami egy számomra elég ijesztő sci-fi volt, a világvége egy újabb lehetséges eljöveteléről. Ebben a filmben speciel egy öngyilkosság hullám söpört végig a világon, az emberek elég brutálisan haltak halomra, és csak azok élték túl, akik nem látták meg a „lényeket”, így a főszereplők a film nagy részében szemkendőben botladoztak. A lényeket konkrétan nem mutatták, de ijesztő suttogások jelezték a jelenlétüket, amit heves széllökésekkel kísértek. Volt néhány rémisztő rész benne, de alapvetően nem volt olyan vészes, és a vége is jó lett.

A film közben megkóstoltam a héten kapott belga csokis fagyimat, és málnát is ettem mellé. Hát, nem mondhatnám, hogy ma önmegtartóztatást gyakoroltam. Holnap lehet, rá kéne állnom a mérlegre, hogy megnézzem, mennyire vészes a helyzet:)

Ma szépen behoztam a lemaradásomat blogírásban is, most már majdnem naprakész vagyok. Tonival is megnéztünk egy részt a Gilmore Girls-ből, vele is dumáltam egy kicsit, közben Anya és Apa is bejött a képbe, szóval az egyedüllétem nem is volt magányos, olyan sok emberrel beszéltem ma:)

A család csak 7 után ért haza (addigra már pár szelet Nutellás kalács is lecsúszott…), lerakták a gyerekeket, az anyuka elment, az apuka meg itt hortyogott mellettem - a szoba másik felén - a kanapén egy ideig. Este még koreai sorozatot is néztem egy picit (egy rész se volt), de vigyáznom kell, mert a Netflix tényleg függőséget okoz. (előtte is az voltál, nem? - a szerk.)

Vasárnapra már kutya baja se volt a lábamnak, plusz aludtam vagy 9,5 órát, ami nagyon jól esett. Szombat este az ajtót is magamra csuktam, így reggel senki visítozása nem ébresztett. Mire lementem reggelizni, csak az apuka volt már a konyhában, így pár percnyi rákészülés után előhozakodtam a hiányzó fizetésem témájával. Mint kiderült, valóban „csak” elfelejtette, viszont ő úgy gondolta, hogy csak az e hetit :) Mondtam neki, hogy szerintem már a múlt heti is kimaradt, amit aztán ő is csekkolt, így most minden rendezve. Azt is mondta, hogy ha még előfordulna hasonló, szóljak rögtön. Hát oké, most már könnyebben fog menni.

11 körül ma is elment mindenki otthonról, így kicsit nyugiban gépeztem lent, és nekiálltam keresni pár használt ruha boltot (ezt tényleg külön írják? sehol nem találom - a szerk.) a környéken. A legtöbb vasárnap zárva van, de amúgy se volt kedvem sehova se menni, szóval csak összeírtam magamnak egy listát. Ezután kiporszívóztam és felmostam a fürdőszobám, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átvedlettem kinti ruhába, hogy kicsit levegőzzek is már. Nem volt meghatározott úticélom, így csak felültem egy buszra, és amolyan városnéző túrát tartottam. Kb 50 perc buszozás után leszálltam egy parknál, ott sétáltam kicsit, de sajnos ahhoz, hogy leüljek olvasni, túl hideg volt. Hihetetlen, hogy két hete még meg akartunk sülni a melegtől, most meg 17 fok van, míg Szegen 37. Mondjuk, akkor már amúgy is az előbbit választanám:)

Mellesleg a környék, amire tévedtem, már jócskán a külvárosban volt, és a bevándorlók is nagyobb számban képviseltették magukat. Áthaladtam egy iszlám negyeden, a parkban pedig egy csoport afroamerikai gyülekezett, volt hangos zene, aztán beszédet is tartottak. Ezzel a kis túrámmal elütöttem egy pár órát, és mire hazaértem, már a család is otthon volt. Most megkockáztattam, hogy a gyerekekkel egy időben én is lent maradok, így viszont a kislányt le kellett szerelni néhányszor, mert most bezzeg engem akart:)

Vacsorára sült csirke volt édesburgonyával és borsóval - a borsót én hanyagoltam, és helyette salátával és paradicsommal egészítettem ki a menüt. Még utánaküldtem egy kis málnával felturbózott fagyit is, és mára befejeztem (az evést:). A sorozataim terén, ma a Teen Wolf-fal haladtam, kész az első évad, bár Sziszi szerint elég lassan nyomom a dolgot, más szóval még nem vagyok elég függő:D