A mai teljesítményemmel nagyon elégedett vagyok. Végre szinte egész nap hasznosnak éreztem magam, és egy apró malőrtől eltekintve hatékony napot zártam. A reggeleim továbbra is nehezen indulnak, de pár perc alatt felrázom magam és mehet a menet.
A reggeliztetésnél volt az említett apró ziccerem, mert teljesen lefoglalt a kislány aznapi hajkölteményének megalkotása. Mostanában már minden hiszti nélkül hagyja megcsinálni a haját, szóval már az egy percnél hosszabb időtartamot igénybe vevő frizurákkal is be merek próbálkozni. Ma megint Elza-nap volt, így egy fordított parketta fonást kapott egy virágos hajráffal kiegészítve. A hajráf vadászat alatt történt, hogy nem vettem észre, hogy közben a kisfiút is ott hagyták velem a konyhában (általában úgy a legkönnyebb megcsinálni a kislány haját, ha épp eszik, ezért ezt mindig igyekszem kihasználni) és kimentem a kislánnyal. A kiskrapek meg szokás szerint ki akart ugrani az etetőszékből, amikor senki nem figyelt oda. Szerencsére nem történt semmi, mert az apuka időben ott termett, de ezután egész nap megkérdezték előre, hogy ott hagyhatnak-e egyedül mind a kettővel egyszerre:)
Ma a tegnap bevásárolt csokis csodát reggeliztem (a kása ezzel nem kelhetett versenyre:), aztán nekiálltam valami közeli éttermet vadászni a Rinával közös ebédre. Végül találtam is egy szimpatikusat, de mikor odaértünk, kiderült, hogy nem ártott volna foglalni, ugyanis kígyózó sor állt a bejáratnál. Így nekiálltunk gyorsan keresni valami mást a közelben, és találtunk is egy kávézót, ahol kaját is szolgálnak fel. Lett is mindkettőnknek a fogára való, én életemben először kipróbáltam a tejturmixot (rögtön egy oreo-s ízesítésűvel indítottam, adjunk a kalóriáknak:) és mindketten egy burgert néztünk ki mellé. Úgy tűnik, ez egy hamburgeres hét. (Vagy hónap? - a szerk.) A kaja nagyon finom volt, és bőséges is, de ami a hab a tejturmixon, hogy az ebéd vége felé egyszer csak azt hallom magam mellől: „Ez katasztrófa!”. :D
Először azt hittem, hallucinálok, annyira szeretnék már magyar szót hallani, ezért tovább füleltem, mint valami mániákus hallgatózó, és csodák csodájára tovább folyt a magyar beszéd. Hamar összeállt, hogy legalább két pincér is magyar, ami engem annyira fellelkesített, hogy oda is mentem hozzájuk (igen én, aki még a nagyon szükséges útbaigazítást is csak legutolsó utáni pillanatban kéri még magyarul is) és rákérdeztem, hogy az étteremben a teljes személyzet magyar-e. Nem erről volt szó, de ettől függetlenül feltöltött a találkozás (és a túrórudis incidenssel szemben most semmi nem lombozott le utólag), és kifelé már mindketten magyarul búcsúztak:)
A délután is jól alakult, a kisfiúval elmentünk sétálni, és mivel nagyon jól viselte magát, majdnem másfél óráig odavoltunk. Hazaérve sem hisztizett, aztán a kislány is megjött az anyukájával (az egyik barátnőjével játszottak valahol) és fürdésig szinte végig egyedül voltam a kis mitugrászokkal, ami ez alkalommal nagyon zökkenőmentesen folyt:) A vacsoránál mindketten rendesen ettek - könyörgés nélkül is-, viszont az utánuk maradt káosz egy kajacsata helyszínére emlékeztetett. Mindegy, a lényeg, hogy "szépen ettek":)
Ezután a pici a játszó-karámba került, a kislány pedig a rajtam való fel-le mászással és ugrálással foglalta le magát, amit hangos visongatásokkal kísért. Még jó, hogy csak három éves, így még nem nyom annyit, hiszen a hátamon (és a nyakamon!) való csimpaszkodáson kívül a hasamon is előszeretettel ugrált. Ezt a pólómon lévő áfonya nyomok bizonyítják, amibe még a vacsoránál léphetett bele. Az ökörködésünkkel jó pár óra szabadságot biztosítottam a szülőknek, ami igencsak büszkévé tett, hiszen ilyen hosszú időt a szüleik után való hiszti nélkül még nem értem meg kettejükkel egyszerre foglalkozva.
A fürdetésnél ma nem vették igénybe a szolgálataimat, csak a konyhát kellett puccba vágnom, de a vacsi maradványokat tekintve ez se volt kis munka. Ma megint babysittelős napom volt, így a gyerekek ágyba dugása után a szülők elmentek vacsorázni. Folytatódott a jó szériám, egyikük se ébredt fel azóta, így nyugiban lehettem a nappaliban. Az anyuka az indulás előtt még a Netflix jelszót is megadta(!), úgyhogy gyanítom, hogy innentől kezdve még kevésbé lesznek tétlenül töltött perceim:) Már magam is gondolkodtam rajta, pont a napokban, hogy elő kellene fizetni rá, ugyanis a Magyarországon gond nélkül működő sorozat-és filmnézős oldalaim itt kint nem működnek, és ez kezdett kellemetlenül érinteni, de így egy csapásra megoldódott a dilemmám, és élvezhetem a hirdetések nélküli és jó minőségű sorozataimat:)
(...az élet szép. - a szerk.)
