Vasárnap elég fáradtan ébredtem, de mese nem volt, 9-re már fix programom volt, így valahogy összekaptam magam. Esőkabátot most se vittem, bíztam a jó szerencsében és az előrejelzésben. Ma két új lánnyal beszéltem meg találkozót. Délelőtt Rinával, a svájci lánnyal terveztünk a Hyde Parkba menni, délután pedig egy olasz-spanyol lánnyal, Adrianával akartunk sétálni menni a Golders Hill parkba. Elöljáróban annyit, hogy mindketten nagyon szimpatikusak voltak és jól kijöttünk. Hiába félek mindig az új ismeretségektől, az eddigi tapasztalataim szerint a legtöbbször jól sülnek el a dolgok - legalábbis ha egy emberrel találkozok egyszerre, és nem egy egész rakattal:D Én valahogy jobban érzem magam, ha csak egy valakire kell figyelnem, mert akkor legalább van alkalmunk jobban megismerni egymást, és az is biztos, hogy nem fogok a beszélgetésen kívül rekedni:)
Szóval az első program a Hyde Park volt. Rinával, aki szintén csak egy hónapra marad, és a héten érkezett, nagyon közel lakunk egymáshoz, így az én utcámban találkoztunk, és onnan mentünk a metróállomásra. A szombati tapasztalataimat felhasználva ezen a napon én navigáltam. Szombaton Martina meg is jegyezte, hogy amilyen bizalommal követem mindenhová, akár el is rabolhatna:D Hát igen, a bizalmatlanság nem az én asztalom, mivel még sosem ért negatív tapasztalat - de örülnék, ha ez így is maradna:)
Szóval a lényeg, hogy tök jól elboldogultam, még magamat is megleptem. Az egyetlen baklövésünk az odaút során, hogy a második metróra való átszállásnál a rossz irányba indultunk, de ezt aztán korrigáltuk, és 10-re már oda is értünk. Végül nem a Hyde Parkban kezdünk, hanem a mellette lévő Buckingham palotánál. Ez ugyebár kötelező, hisz ki ne akarná látni egyszer, ha már Londonban jár?:) A Buckingham palotához a Green Parkon keresztül jutottunk, és kiderült, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk, éspedig, hogy milyen tökéletes helyszín lenne az az olvasáshoz. Szóval biztos, hogy még visszajövünk:) A kiírások alapján vasárnap pont 11-kor van az őrségváltás a palota előtt, szóval ha már ott voltunk, ezt mindenképp meg akartuk nézni. Ki is vártuk az időt, közben pedig az őrségben álló szerencsétlen emberek sorsán merengtünk. Érdekes például, hogy vajon milyen ember választ efféle hivatást. Vagy egyáltalán, hogyan és kiből lesz a Buckingham palota előtt strázsáló őr?
Legnagyobb sajnálatunkra 11-kor nem történt semmi, a két kint lévő őr csupán néhányszor nagyon katonásan fel-alá járkált, gondolom, hogy kicsit kinyújtóztathassák a tagjaikat. Így ezzel az élménnyel nem gazdagodva a Hyde Park felé vettük az irányt. Az oda vezető út nagyon széles volt, és futópálya illetve bicikliút is ki volt alakítva rajta, szóval az olvasás mellett sportolásra is alkalmas a hely. A Hyde Park maga tényleg óriási volt, és nagyon szép - a sportoló közönség mellett láttunk embereket lóháton is, mindenütt mókusok ugráltak, a Serpentin tó pedig tele volt kacsákkal és hattyúkkal. Szinte az egész parkot megkerültük, szóval jó nagyot sétáltunk. Útravalónak csomagoltam két almát és némi csokit, ezeket jóízűen elfogyasztottuk ketten, a séta vége felé pedig a véletlen folytán pont összefutottunk a kinti családommal. Hihetetlen, hogy a 7 milliós Londonban egy háztartásból két csoport teljesen függetlenül egymástól elindul, mindketten pont a Hyde parkba mennek, és azon belül pont ugyanakkor vannak ugyanott. Ezek a véletlenek mindig elgondolkoztatnak, hiszen mégis mennyi volt ennek az esélye?:)
A séta során kiderült, hogy Rinával sok közös hobbink van, mindketten szeretünk olvasni (mily meglepő:D), ezen belül is kb. azonos témában, és mindketten imádjuk a filmsorozatokat. Ő persze a Netflixen szokott nézni mindent, ami nekem eddig még nem volt, de mostanában egyre inkább kedvet kapok hozzá. A közös érdeklődési körön kívül az is kiderült számomra, hogy ő sokkal nagyobb lábon él, mióta elkezdett a maga keresetéből élni, így a londoni árakat egyáltalán nem találja drágának, sőt, a saját bevallása szerint Svájchoz képest kevesebbe kerülnek a dolgok. Hát, jó neki, a magam részéről én mindent iszonyúan drágállok.
A Hyde Parkból hazaérve bekaptam egy gyors ebédet, és már indulhattam is a hétvégi utolsó programomra. A Golders Hill Parkba beszéltünk meg találkozót Adriánával, aki szintén 3 hete érkezett, csak ő épp Spanyolországból. Egymás megtalálása kicsit nehézkesen ment – én már odamentem valaki máshoz, mikor megtalált -, de utána szinte azonnal egy hullámhosszra kerültünk, és végignevettük a délutánt. Adriana 19 éves, egy fejjel alacsonyabb nálam, rengeteg göndör haja van és egyfolytában mosolyra áll a szája, szóval szinte azonnal megkedveltem. Az angollal még nem áll olyan jól, de a hézagokat betöltötte az én sekélyes spanyol tudásom, szóval összességében jól boldogultunk.
Ezúttal is óriásit sétáltunk – ha lenne kilométer, vagy lépésszámlálóm, akkor ezután a hétvége után tudna mesélni –, és rengeteget beszélgettünk. Ez a park is nagyon nagy volt, volt benne állatkerti rész, erdős terület, csupa zöld lejtők, és találtunk egy boltívekkel tarkított épületegyüttest is, ami végig nyitott volt, tele folyosókkal és lépcsőkkel, és egy varázslatos kert volt kialakítva benne. A hétvégi kiruccanásaim után egy valami biztos, rengeteg mesés helyet találtam a szabadban való olvasáshoz:)
A kifele vezető úton többször is eltévedtünk (tényleg rohadt nagy a hely), de végül csak kitaláltunk, és hazafelé is sokáig együtt jöttünk, mert kiderült, hogy ő tőlem valamivel északabbra lakik, a park pedig délebbre volt. Mindent egybevetve azt hiszem remek hétvégét zártam, de legközelebb nem fogom ilyen sűrűre tervezni a dolgokat.
