Most már teljesen körvonalazódott a szombati programom. 11-kor találkozom Martinával a Golder Greens metróállomásnál, ami nekem 30 perc lesz gyalog. A tervek szerint meg fogjuk nézni a London Bridge-t, és van egy nagyon nagy és változatos piac, a Borough Market, ott fogunk még csatangolni, aztán a többit meglátjuk.

A mai napom amúgy jól indult: 8-ra lementem, kicsit játszottam a kislánnyal, aztán sikerült olyan ruhát választanunk neki aznapra, ami az ő és az anyukája tetszését is megnyerte, és még a haját is nagyon szépen sikerült befonnom, mert meglehetősen nyugodtan játszott közben. A bónusz, hogy még a kisfiú is megette az egész doboz joghurtját, szóval remekül ment minden. A műszakom után én is megreggeliztem, aztán felmentem az emeletre. A délelőtt folyamán mostam, teregettem és tovább bővítettem az ismeretségi körömet. Minden nappal könnyebben megy, az egyik új ismerős hozza a másikat, nem is gondoltam volna, hogy ilyen lazán kötök majd új kapcsolatokat. Ma például meghívtak egy csak lányoknak létrehozott Whatsapp csoportba, amin már meg sem lepődtem, hiszen eddig találkoztam már olaszoknak, vagy épp dél-londoniaknak létrehozott csoportokkal is, szóval miért ne lehetne egy csak lányoknak?:) Szóval most már azt kell mondjam, mindig lesz valaki, akit hívhatok magammal, ha társaságra vágyom. Mind nagyon kedvesnek tűnnek, többségükben nálam jóval fiatalabbak (ez nem baj addig, amíg a koromnál fogva nem várnak tőlem túl nagy tapasztalatot:), és sokan maradnak hozzám hasonlóan huzamosabb ideig Londonban.

Dél körül megnéztem az Időutazó feleségét (angolul akartam, de nem lett meg), pityeregtem rajta kicsit, hiszen kell a méregtelenítés, aztán megebédeltem (csirkés felvágott, zsemle, paradicsom, saláta, majonéz) és kezdődött a délutáni műszak. Igazából az elején annyira nem volt mit csinálnom, hogy végül felmentem vasalni (az anyuka legfiatalabb öccse ugrott át, így a gyerekek persze őt akarták). Azonban nem jutottam a végére – az apuka pár napja feljött az ingjeiért és felmerült a vasalás kérdése, mire megkérdezte, jó vagyok-e a benne, mert ő elmondása szerint nagyon béna, és végül mondtam, hogy a gyerekek cuccaival együtt az ingjeit is kivasalhatom – mert szólítottak lentről. A nagymama balesete miatt a héten nálunk tartották a pénteki nagy családi vacsorát, így nagyban ment a sürgés-forgás, amiből persze én se maradhattam ki. Első harci feladatom az ima célokra használt ezüst serleg, tányér és tálca kifényesítése volt – most az anyukától hallottam, hogy ebben nagyon rossz, de kérdem én, mennyi tehetség kell a fényesítéshez?? – ami jó sokáig eltartott, mivel már vagy két éve nem használták a cuccokat, így több rétegnyi fekete kosz jött le róla. Azt azért reméltem, hogy csak szimbolikus lesz a használat, ugyanis valódi étel és ital fogyasztására nem ajánlanám, még a többszöri átpucolásom után sem.

Ezután a kislányt kellett szórakoztatnom, aki most nem kért belőlem, de szerencsére az Ipodja kellőképpen lekötötte. A vacsoráztatás után a fürdetés is elég simán ment – ma csak a kisfiú akart megfulladni bömbölés közben, a kislánnyal hiszti nélkül lezavartuk a dolgot, és még a haját is sikerült megszárítanom. Ekkortájt már 7 óra volt, így én már mentem volna, de ekkor jött a feketeleves. Az apuka ugyanis megkért, hogy vágjam puccba a konyhát (eközben anyuka laptopozott), de úgy, hogy a mosogatógépbe se pakolhatok, most mindent kézzel kell elmosni. Ezután jött, hogy még pucoljam ki a mosogatót, majd felsepertem, felmostam és lefertőtlenítettem mindent. Közben az apuka is dolgozott, pakolt, míg az anyuka a kislányt fotózta az előszobában. Mellesleg a kaja készítéssel se kellett törődnie, hiszen a nagymama még a balesete előtt elkészített mindent. Tiszta Ági:)

Mire mindennel végeztem (jóval a munkaidőmön túl), már kezdtem inkább házvezetőnőnek érezni magam, mintsem gyerekcsősznek. Na jó, most már kipanaszkodtam magam, végül is ez csak egy ilyen nap volt, és az, hogy ma a fizetésemet se utalták el, biztos csak az univerzum tréfája :D

Az estét lélekemelő videonézegetéssel ütöttem agyon fülhallgatóval a fülemben, mígnem 8 óra körül kicsit hallgatóztam lefelé, hogy mégis mi zajlik. Pont az éneklős részt kaptam el, ami szerintem héberül lehetett, de nagyon klasszul hangzott, kicsit kántálás szerű volt, de harmóniát sugárzott. Olyan érzésem volt, miközben hallgattam, hogy én is szívesen lennék közöttünk, vagyis inkább szívesen lennék egy ilyen közösség tagja, mert idegenek közé azért nem ülnék be:) Ez az éneklés vagy egy negyed óráig tartott, azt hiszem, ez volt az ima rész, aztán következhetett a vacsora. Nem sokkal később hallottam, hogy valaki jön felfelé, aztán megjelent az apuka, hogy sajnos bekapcsolva felejtették a sütőt és ez a mai napon bizony probléma, szóval kapóra jött a nem-zsidó a háznál. Gyorsan leszaladtam kikapcsolni, de az azért mégiscsak groteszk valahol, hogy a tetőtérből kell lemennie valakinek, hogy megnyomjon egy gombot, mikor vagy 10-en tartózkodnak lent. Azt tuti nem vethetem a szemükre, hogy lazán kezelik az előírásokat, de kíváncsi lettem volna, hogy mi van, ha nem vagyok ott. Egész éjjel és másnap is megy a sütő? Vagy kisorsolják, hogy ki szegjen szabályt? Elgondolkodtató:D

Ezután azzal a tudattal mentem el hajat mosni, hogy ha még valami kell, akkor a villanyt is rájuk oltom, biztos, ami biztos:) Na jó, ennyit mára, a mai és tegnapi nap lelkileg kicsit lehúzott, de a hétvégén igyekszem visszanyerni a pozitivitásomat. Ha szerencsém lesz, találok egy jó könyvet, vagy valami más király szuvenírt:))