Hétfő

A kisfiúval töltött reggeleim egyik új mintája, hogy sokszor kivágja a balhét, hogy vegyem fel, utána viszont akár 5-10 percig is csendben el van a karomban amíg teát főzök, pakolok, stb. Nem hagyja, hogy ellustuljak:)

Mosási hajcihő, sokadik felvonás: újabb kéréseket kaptam arra vonatkozóan, hogy hogy csináljam a mosást, de most már nemcsak nekik mondok egy semmitmondó okét, hanem magamban se nagyon csinálok ügyet belőle. Valószínűleg sosem lesznek elégedettek velem, én megteszem, amit tudok, és már csak 5 hónap és három hét van hátra:)

A picivel megint simán ment este a hajmosás, az utána való játék közben meg már a kislány kislépcsőjére mászott fel, aztán meg ugrott le. Ha nem fogtuk közben (amit amúgy nem nagyon akart hagyni), akkor meg egyszerűen le is esett. Cuki, ahogy nap, mint nap valami újat próbál, de a veszély érzékelésén még van mit dolgozni. Már egyre többször akar önállóan enni is, ami van amikor sikerül, és van amikor nem, de a végén mindig nagy lesz a disznóól:D

Az estét szokás szerint a lányokkal való sorozatozással zártam - Zsuzsinál folyton elment a net és szaggatottan beszélt, mint egy robot, Tamival meg dőltünk a röhögéstől az elkapott szófoszlányok hallatán:D

Exkluzív hír, hogy este jelentkeztem egy TEFL-tanfolyamra (röviden angol tanár-képző, amivel külföldön és online lehet aztán oktatni), szóval vége az unalmas óráimnak, a sok tengés-lengést megint az agytágítás veszi át:) Be kell valljam, azért már hiányzott, hogy valami értelmessel is kitöltsem a napjaimat, így még ha sorsfordító dolgok nem is sülnek majd ki belőle, nekem már akkor is megéri:)

Kedd

A kislány iskolájában egy gyerek koronavírusos lett, ezért bezárt az egész suli. Innentől megint jönnek a zoom órák és az itthoni káosz. A beosztásomat is gyorsan áthangszerelték a hét maradék részére, amiben a pozitívum, hogy már 5-kor végzek.

Amúgy nálunk most épp mínuszok vannak és hó, amit első kézből tapasztalhattam a kisfiúval való délelőtti sétánk során. Ebédre jacket-potato-t kaptak, amiből nekem is jutott, aztán ágyba tettem a kölköt és végre szusszanhattam egyet. Ezután már egy csak egy rövid műszakom volt 3-5-ig, de az azért mozgalmasra sikerült.

3-kor a pici még aludt, ezért gyorsan kivittem a kukákat a ház elé, hogy azzal már ne legyen gond, majd a kislány jött oda hozzám, hogy játszani akar. Ebből kikövetkeztettem hogy jó napja volt, hiszen már sokszor előfordult, hogy a látványomra hátraarcot csinált. Szóval ma igényt tartott a társaságomra, ennek örömére pedig karkötőt készítettünk. Pici, különböző alakú és színű műanyag mütyüröket kellett ráapplikálni egy csupasz, ugyancsak műanyag karkötőre. Ilyenekkel csak az öccse távollétében játszhatunk a pici tartozékok miatt, arra meg ritkán akad lehetőség, de most kihasználtuk. Még nem voltak készen a művek, amikor a kisfiú már felébredt, így el kellett pakolni, viszont a kiscsaj mindenképp viselni akarta a félkész alkotását. Ja, azt még nem is említettem, hogy egész nap Elsa-kosztümben parádézott, ami egy aprólékosan kidolgozott, strasszos-tüllös, uszályos, földig érő kék ruhából, tiarából és jogarból állt, valamint mindenkitől megkövetelte, hogy Elsának szólítsa:)

Szóval visszatérve a délutáni állapotokhoz, volt két gyerekem, az apuka meetingen ült, az anyuka pedig elment otthonról. Az uzsonnáztatás alatt a kislány körbe-körbe táncolt az uszályát kergetve, és mindenkit meg akart fagyasztani (ez Elsa varázsereje), amire én vevő is voltam és igyekeztem minél komikusabb arckifejezésekkel „megfagyni”. Ráadásként az egyik alkalommal, a „felolvadásom” után meglepetésszerűen eléugrottam, amitől megijedt, felbukott az uszályában és hanyatt vágódott. Volt is sírás-rívás, de sikerült meggyőznöm róla, hogy az apukája akkor nem ér rá, ezért ne rohanjon rögtön fel hozzá. Ennek ellenére azért vagy 5 percig kiabált az apja után, de aztán sikerült megvigasztalnom (eltereltem a figyelmét az orrán lévő szempilla megemlítésével:). Ezután buliból a tiaráját próbálgatta fel rám és mire az anyukája hazaért már teljesen el is feledkezett az eséséről.

Az új beosztásom értelmében 5-től szabad lettem volna, de mivel ekkorra esett a gyerekek vacsoráztatása, amit szemmel láthatóan senki nem tudott/akart átvállalni, így volt egy laza 20 perces túlórám. Biztos nekik is mindenütt járt az eszük, csak azon nem, hogy én már nem dolgoznék, csak ilyenkor én sem tudom mit kéne csinálni. A gyerekeket persze nem fogom otthagyni, meg 20 perc sem a világvége, csak nem tudom, hogy nekik egyáltalán feltűnik-e. Mindenesetre ezek után a konyhát már nem tettem rendbe. (Csak keményen!! :DD - Anya Szerk.)

Este belevetettem magam a tanfolyamom elejébe. A bevezetőben rengeteg útmutatás volt az online felület használatához, meg a szabályok és feltételek részletes ismertetése, ami még rendben is volt, csakhogy ezután jött egy konkrét teszt, aminek teljesítése kellett a kurzus tényleges elkezdéséhez, olyan kérdésekkel, mint hányszor lehet kitölteni a fejezeteket záró tesztet. Ezen először jót mosolyogtam, aztán mihez tartás végett írtam egy 100%-os tesztet. Emellett megszabtam magamnak egy ideális május végi kurzus befejezési időpontot és ez alapján csináltam egy időbeosztást excelben. Kezdésnek és a mai napra elég is volt ennyi:)