Péntek
Ahogy egyre inkább gyalogolunk bele a télbe, hamarabb besötétedik, így a sábát időpontja is egyre korábban van. Ennek köszönhetően a pénteki műszakom nagyon hamar véget ér, viszont - kárpótlásul:D - a reggeli- és ebédszünetet leszámítva nincs is nagyon megállás napközben. Most részletesebben leírom, hogy telt a nap.
A korán kelési kísérletem nagyon szépen halad, most már fél 7-kor minden gond nélkül sikerül felkelnem, sőt van, hogy már az ébresztőóra csörgése előtt felébredek. Ennek ellenére egy kiadós reggeli tornát még nem sikerült beiktatnom, viszont egy rövidebb 10 perces gyakorlatsort már megvalósítottam egyik reggel. (Hah, nem vagy semmi... elméletben nekem is így menne. Elméletben:D - a szerk.)
A kislány, csak hogy fájdalmasan bizonyítva legyen a szülők előző esti „észrevétele” a tiszta egyenruháinak a számát illetően, reggel teljesen eláztatta magát joghurttal. Mint utólag kiderült, az esetnek egyik szülő sem volt szemtanúja (én éppen a kisfiúval voltam a játszószobában) és mindketten tőlem kérdezték, hogy mi történt. Addigra már a kevésbé elázott pulcsiját sikerült annyira letörölnöm vizes kendővel, hogy alig észrevehető volt rajta a folt, de a nadrágja menthetetlen volt. Ami amúgy annyira nem probléma, hiszen nadrágból rengeteg van neki, csak a pulcsiból vagyunk megszorulva. Itt megjegyezném, hogy az ő pazarló életmódjukkal fel nem foghatom, hogyan lehet a kiscsajnak csak 4 db egyen pulóvere, mikor pólóból és nadrágból szép számmal bevásároltak. A másik kérdőjel a fejemben, hogy hogy a csudába hagyhatták magára egy joghurttal - amit borítékolható, hogy magára önt…
Na, mindegy. Természetesen az anyuka később nem tudta kihagyni a megjegyzést, miszerint pont az ilyen esetek miatt kell mindig legalább 2 tiszta szettnek lennie a szekrényben. Erre én csak illemtudóan bólintottam…
A reggeli másfél órás műszakom után volt egy órám megreggelizni, kicsit összepakolni és szusszanni egyet, majd 10 körül keltenem kellett a kicsit, aki ezután 2,5 órára az enyém volt. Elmentünk egy nagyot sétálni – most már jócskán beköszöntött a hideg, szóval a gyerek úgy be volt pólyálva, mint egy múmia – amit nagyon nyugodtan tűrt, majd megetettem, kicsit még játszottam vele, aztán jöhetett az újabb szundi. Szerencsére az anyuka is észrevette, hogy a jelenlétében sokkal nyűgösebb a kissrác, ezért már reggel mondta, hogy majd beteszi az ebédet a sütőbe és ha hazaértünk, vegyem ki, ő be se jön a konyhába. Ezáltal ment minden, mint a karikacsapás; a pici végig nyugodt volt, sokat nevetett, és cakompakk egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk együtt. Ez volt az eddigi legjobban sikerült randim:D (Congrats:D - a szerk.)
Az ebédre készített jacket potato-ból szerencsére nekem is jutott, így szépen megebédeltem, miután letettem aludni. Közben az anyuka és a kislány is hazaért, és összegyűltek az össz-családi nagy Zoom beszélgetéshez. Ránézésre legalább 9 résztvevős volt, és az angolon kívül még valami dallamosabb nyelvet is fel véltem fedezni. (Ez egy gyönyörű bekezdés lett... amit tudtam, magyarosítottam rajta (Te elfelejtesz magyarul?:D), de így is egy gyöngyszem. - a szerk. - Áhh, dehogy, mindig pont ilyen cikornyásan fogalmaztam:DD - az író)
Az ebéd utáni pihenőm után már csak 2 óra hosszát kellett túlélnem gyerekfelügyelettel, aminek ráadásul az első óráját a pici vígan átaludta. A kislánnyal gyöngyöt fűztünk - legalábbis ez volt a dolog hivatalos megnevezése… A valóságban odáig jutott, hogy felfűzött két szem gyöngyöt a zsinegre, megkérdezte tőlem, hogy tetszik-e (erre a gyakran elhangzó kérdésre én rendszerint igennel válaszolok, hacsak nem valami rosszalkodáson kapom, vagy épp valami nagyon ízléstelen színkombinációt szeretne viselni a hajában - azért mindennek van határa…), majd kisvártatva lehúzta őket és kezdte az egészet elölről. Ezt tucatszor megismételtük, míg végül megunta, és pakolhattuk el az egész paksamétát - persze karkötő még csak megközelítőleg se lett a dologból. (És te sem fűztél végig egy ízléseset?:D Amúgy hadd válogasson össze olyat, amilyet szeretne, ilyenkor még kreatívak.. később ráér divatozni.:) - a szerk. - De, csináltam egyet, amire aztán azt mondta nem tetszik neki...:// - az író)
A megállapodás szerint 4-ig kellett dolgoznom, de mivel addigra már be is sötétedik, nekik már hamarabb el kellett indulniuk. A kislány ünneplőbe öltöztetése ma meglehetősen simán ment, sőt, már fésülködni is egész ügyesen tud egyedül. Az egyetlen problémám a hajbavalóinak a kiválasztásakor adódott, amikor a sötétkék ruhája és csillogó rózsaszín szívektől pompázó harisnyája mellé egy kanári sárga és egy bugyikék masnit akart a hajába tűzni. Természetesen nem lehetett észérvekkel lebeszélni, így pár percig illegette magát a tükör előtt, megcsodálva a keze munkáját (én magától értetődő módon nem segédkeztem eme látó emberek ellen való vétek elkövetésében) majd amikor már feledésbe merült a dolog, egy adandó alkalommal szép csendben orvosoltam a problémát. Kétségtelenül tanulok, ha nem is gyorsan:) (:DDDD Feltűnésmentesen kiloptad a masnit a hajából??- a szerk. - A következőkben valami lopakodó kommandós állást pályázok majd meg:D - az író)
Miután elmentek otthonról, már csak én maradtam és a takarítónő, de egy fél órán belül aztán ő is távozott, így végre csak az enyém volt a vár. Ohh, ez a hét legszebb része:)))
Beszélgettem egyet Ágiékkal facetime-on, ahol néhányszor technikai akadályokba ütköztünk, de egyúttal az is kiderült, hogy Papa egész ügyesen tud szájról olvasni. Az elmaradhatatlan korona-helyzet kitárgyalása után nagyon sokat nevettünk - esküszöm, Papa egyszerűen kifogyhatatlan, ha zsidós viccekről van szó (bár az is igaz, hogy kicsit egysíkú, hiszen majd' mindegyikben szerepelt a disznó, valamilyen formában:). (Hahaha - a szerk.)
Ezután Anyáékkal is beszéltem. Toni a héten kapott e-mailt a jövő évi Erasmusával kapcsolatban, és most már elég nagy az esélye, hogy végül tényleg kijut Finnországba. Ha minden igaz, majd ő is fog blogolni, és akkor keresztbe szerkeszthetjük egymást:) (Hahahaha, you wish:D - a szerk.)
