A vasárnap éjszakám se telt jól, pedig azt gondoltam, hogy a szombati kakukkolásom után annyira fáradt leszek, hogy jó eséllyel elalszok gond nélkül. Hát, nem így lett. Egész éjszaka forgolódtam, az időt csekkoltam, és ha aludtam is időnként, az nagyon felszínes volt. Reggel 6-kor megint torokfájásra ébredtem, de majdnem 7-ig aztán még elforgolódtam az ágyban.
Kicsit korábban lementem a szokottnál, hogy még nyugiban csinálhassak magamnak egy teát, de további sumákolásról szó sem lehetett, muszáj volt beavatnom őket a jelenlegi állapotomba. Ez alkalommal a vártnál jobban fogadták, persze lepörgettük a szokásos „teszteljünk-e koronavírusra” beszélgetést, de mivel közöltem, hogy nincs lázam, így végül azt megúszhattam. Megbeszéltünk, hogy a gyerekeket - amennyire lehet - elkerülöm, és amíg jobban nem leszek, addig főleg csak elpakolós, takarítós dolgokat csinálok. Mivel hétfőnként jön meg a bevásárlás és a hétvégét is házon kívül töltötték (bőrönd kipakolás is volt terítéken), így másfél órára simán lefoglaltam magam. Nagyon rendesek voltak, kaptam torokcukorkát, direkt megfázásra való teát és még pár extra praktikát is ajánlottak, ami jó torokfájásra. Az anyuka az orvoshoz való elmenetelt is úgy tudta tálalni, hogy most azt éreztem, hogy nekem akar jót. Szóval, ha az egészségem nem is, de a kedvem nem volt rossz.
Mivel a hétvégén szinte ki se mozdultam, most délelőttre terveztem egy kis egészségügyi sétát. Megint a temetőben kötöttem ki, ahol a korábbiakhoz képest sokan voltak. Egy pár idősebb látogató mellett egy futó is elügetett (HAHAHAH, úgy érted elkocogott?:DDD - a szerk.) mellettem, szóval végül is sokan sokféle célból járnak temetőbe:) Aznap csak röviden sétáltam és olvastam egy kicsit, aztán fordultam is vissza, nehogy még ráfázzak a megfázásomra.
Mivel tartottuk magunkat a „gyerekekkel minimális kontakt” szabályhoz, a délutáni műszakom elég rendhagyóan alakult. Mostam, pakolásztam, ágyneműt húztam, és a felgyülemlett visszaváltható műanyag zacskó készletet rendeztem 50 darabos csomagokba. (Hogy mi? - a szerk. - Max 50 darabot lehet egyszerre visszaváltani, ezért kellett így. - az író) Közben a kislányhoz vendégek jöttek és játszós délutánt tartottak. Én a megérkezésükkor mit sem sejtve pakolásztam a játszószobában, mikor berobbant a csapat, és a kis cukorborsóm nemes egyszerűséggel kiküldött (Get out!). (Mi a fene... - a szerk.) Ha nem csak három éves lenne, felhúztam volna az orromat a modorán, bár azért így se pergett le rólam teljesen.
Kis lazulás, aztán sétáltam egyet a kisfiúval (ez a program simán maradhatott, talán a szabad levegőn nem fertőzöm le:) Volt egy kis eső, így aznap rövidre fogtam a dolgot. Mire hazaértem, a ház egyes részei úgy néztek ki, mintha robbantottak volna. Az anyuka kicsit meg is volt ütközve, mert elmondása szerint az lett volna a normális, ha a vendégek segítenek rendet rakni távozás előtt. Hát, ebben a kérdésben most elgondolkodtatott. Viszont nem engedte, hogy rendet rakjak, ehelyett a gyerekekre kellett kellő távolságból felügyelnem, amíg ő maga megcsinálta, pedig mivel a gyerekekről volt szó, ez szerintem simán beletartozhat a hatáskörömbe... szóval rendes volt:) Közben megjött az órám is, végre, úgyhogy azt kicsomagoltam és beüzemeltem. A funkcióját betölti, és nem is néz ki rosszul, szóval elégedett vagyok vele. Az anyuka is megcsodálta (remélem most már megnyugodtak, hogy mindig tisztában leszek az idővel…:) és elcsodálkozott, hogy ilyen olcsón (10 font volt) találtam. Magamban itt is megjegyeztem, hogy vajon mit gondoltak, mondjuk egy heti fizetésemet verem el az utasításukra?! Na, mindegy, ez is letudva.
Vacsorára megint pizzát rendeltek, mert a vendégek miatt nem volt idő főzni. Kicsit átjött a nagymama is, hogy besegítsen, így letudtuk az etetést is. A fürdés előtt picit játszottam a kislánnyal, néha haláli tud lenni. Elméletben piknikeztünk volna (most kapott egy takaros kis műanyag kosarat két személyre szabott piknik felszereléssel), de valamilyen oknál fogva a legnagyobb gondja az volt, hogy láthatatlan váltóruhát pakoljon kettőnk számára egy másik kosárba, mert evés után bizony koszosak leszünk:) Ez most egy új forgatókönyv volt, amit a múlt heti pikniknél még nem játszott (ott csak zsinórban 3-szor kellett végigvennünk a dolgot, a kipakolással kezdve az evésen át az elpakolásig, és még folytatta volna ki tudja meddig, ha nem tiltakozom). Szóval megállapítottam, hogy van képzelőereje, sőt, amikor kicsit húztam, hogy nekem nem is lesz piszkos a ruhám, mert vigyázok rá, akkor rám pirított, hogy „Úgy kell tenni!”. Nagyon cuki volt:) (Rád pirított, vagy megdicsért? Ezt nem igazán értem.. - a szerk.)
A fürdetésnél nem segédkeztem, de esti mesét azt olvastam. Egy után éreztem, hogy a beszéd lassan kezd kihívás lenni, így próbáltam szépen elmagyarázni neki, hogy ma nem megy több. Nem igazán sikerült (a három mese ma is kellett volna), végül az apuka leváltott. Az állapotom nem sokat változott, de nagyon remélem, hogy ma már fogok tudni aludni.
