A hétvégéből a szombati napot teljes egészében otthon töltöttem lazulással. Eleve egy 9 órai keléssel indítottam, szóval jól kialudtam magam, aztán reggeli, majd következett az angolom Tamiékkal. Miután szokásos projektjeinket letudtuk, még jó sokáig elcseverésztünk, így a teljes video chat három óra hosszára sikeredett. A prímet ez alkalommal Zsuzsi vitte, de azért volt mondanivalója mindenkinek:)
Az „angol” után megpróbáltam elkészíteni egy zöldbab főzeléket, amihez Anya többszöri telefonos segítségére volt szükség, a végeredmény viszont így sem lett ideális. Valamennyit legyűrtem belőle, már csak a mundér becsülete miatt is, de a többit muszáj volt kiöntenem, mert már a gyomrom nem vette be. Azt hiszem, maradok a süti sütésnél, az már megy, ezt a főzés dolgot pedig nem háborgatom egyenlőre, főleg nem más konyhájában… A főzelék projekt közben még összedobtam egy hagymás tojást is, szerencsére az jól sikerült (még a sózást is eltaláltam), így azért éhen nem maradtam.
Egyébként eredetileg lett volna programom szombatra (a Buckingham palota körbejárása, ezúttal valóban maga a palota…), de Adriana kérésére áttettük hétfőre. Este még elmentem egyet sétálni, hogy azért lásson a Nap is, és mire visszaértem, a család is hazaért és a gyerekeket már le is fektették.
Vasárnapra délre volt megbeszélve a találkánk egy nanny-vel, plusz még egy fővel, akiről még ennyit se tudtam:) Mivel erős bennem a spórolási vágy, valamint szeretek sétálni, aznap úgy döntöttem, hogy gyalog teszem meg az utat a városba. Végül is csak 1 óra 20 perc az út, ami még egy parkon is keresztül visz, plusz az idő is szép volt, így nekivágtam. Kellemes séta volt, nem is fáradtam el annyira, és eltévedni is csak egy picit sikerült a parkban (az utcákon már nagyon jól elnavigálok:). A lányokkal is könnyen megtaláltuk egymást; kiderült, hogy mindketten németek (Marina és Jesi, bár a második névben nem vagyok biztos), és nálam már sokkal régebb óta vannak Londonban. Természetesen megint csak nálam fiatalabban (22 illetve 19 évesek), de ehhez képest már nagyon sok mindent megéltek. Jesi kb már bejárta egész Európát különböző diákcsere programokkal, plusz még volt Tájföldön és Ausztráliában is. Ami viszont közös volt bennünk, az a nyelvtanulás szeretete: ők is tök sok nyelven tanultak már (az angol és a spanyol mindhármunknál közös volt), Jesi pl. latinul és kínaiul is.
Első programként végigmentünk a Camden Market-on, de mivel ők már voltak ott korábban is, nekem kicsit gyors volt a tempó. Ők csak mentek és mentek előre, meg tök jól eldiskuráltak, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy most a látnivalókra figyeljek, vagy a beszélgetésre, és végül egyikre sem tudtam igazán. Sokszor lemaradtam mögöttük, így kicsit a beszélgetés szélére sodródtam. Ez persze nem az ő hibájuk, mindig próbáltak bevonni - csak nekem a menet közbeni csevegés sem jött be, mert nem tudtam kellőképpen figyelni. Azért így sem volt rossz élmény és mindenképpen visszamegyek majd egyedül is, hogy rendesen felmérjem a kínálatot. A piac után még volt időnk, így elmentünk egy általam talált könyvesboltba, ami azért különleges, mert egy csónakon van kialakítva és a neve is „Words on the Water” ("Szavak a vízen" - a szerk.). Azt nem sikerült kitalálnom, hogy használt, vagy új könyveket árultak-e, mert minden tök jó állapotú volt, viszont az alacsony árakból kiindulva nem lehettek újak. Én persze vettem is egy könyvet 3 fontért, hiszen ennyiért a hülyének is megéri, nem hogy nekem:) Ezután buszra szálltunk és mentünk a mexikói étterembe, ahova előre foglaltam asztalt. Az aznapi navigációs teljesítményem amúgy tök jó volt - több helyre is én vezettem a csajokat, és minden simán ment:)
A mexikói étterem nagyon hangulatos volt, és londoni mércével mérve nem is volt olyan drága. Én egy burrito-t ettem, Marina egy nachos tálat, Jesi pedig csak sült krumplit. Ja, és amúgy amellett, hogy mexikói, vegán is volt az étterem (yaaay:D - a szerk.), szóval ehhez mérten tényleg baráti árak voltak - a burritóm 8 font volt. Ebéd után még elsétáltunk a St James park-ba és ott leültünk egy kicsit beszélgetni (itt már mindent hallottam és jobban be tudtam kapcsolódni). Etettünk mókusokat, menekültünk a túlzottan barátságos libák elől, szóval vicces volt. Kiderült, hogy még ők se találkoztak soha magyar au pair-rel.:))
Számomra a nap fénypontja a park utáni fagyizás volt. Sikerült találnunk egy nagyon finom fagyit áruló helyet, szóval boldog voltam. Ami a fagyizással kapcsolatban itt fura, hogy nem fixen van megadva a gombócok ára, hanem adagok vannak. A kis adag az két gombóc 4 fontért, a közepes adag három gombóc 5 fontért, a nagy adag pedig négy gombóc 6 fontért. Így nézve, ha két ember megy fagyit enni, jobban megéri egyben kérni egy nagy adagot, mint két kicsit:)
A fagyizás után elbúcsúztunk és mindenki ment az útjára, de beszéltük, hogy mivel közel lakunk egymáshoz (relatíve), tarthatnánk egy társasozós délutánt is valamikor. Buli lenne, ha tényleg össze tudnánk hozni. Hazafelé már én is busszal mentem, ugyanis az egész napos gyaloglás kezdte éreztetni magát. Ahogy egyre több „kollégával” találkozom, úgy tágul a világ is, és egyre több lehetőséget veszek észre magam körül. Érdekes, hogy ahány au pair, annyiféle életstílus. Itt van például Jesi. Ő ugye 19 éves, világlátott, és ahogy idekerült, rögtön kiépítette magának az életét: járt edzőterembe, filmklubba, meg még egy csomó egyéb állandó elfoglaltságot szervezett magának. Mozgalmas életet élt, egyáltalán nem szűkült be a „hivatásába”. Ezzel szemben itt vagyok én, akinek egyértelműen a munka van az élete középpontjában, és mellette épp csak kezdek belekóstolni a London kínálta lehetőségekbe. Persze most a vírus időszak alatt minden bonyolultabb, és nem is ajánlott annyi helyre járni, de ha ez nem is lenne, akkor sem hiszem, hogy annyira a dolgok sűrűjébe vetném magam. A saját mércémmel mérve már az is nagy szó, hogy most már minden hétvégén kimozdulok valahova (van, hogy hétköznap is), és önként elkezdtem idegenekkel ismerkedni. Végső soron úgy is saját magam meghaladása számít, szóval ez alapján máris elértem valamit, és minden nap haladok előre az úton:)
Pontosan!:) - a szerk.
