Na, ma aztán kitört a perpatvar. Már napok óta érezni lehetett a levegőben, hogy a kislány viselkedése előbb-utóbb kikészíti a szülőket, és azt hiszem, ma jött el az a nap. Az anyuka még tegnap megkért, hogy a mai műszakjaimat másképp osszuk be, 8-11:30-ig és 17-19:30-ig. 11 körül tervezett állatkertbe menni a gyerekekkel (megint) és délelőtt még sok elintéznivalója volt, így nekem a gyerekeket kellett lefoglalnom. A kislánnyal egy csomó csillámos tollal felszerelkezve ugrottunk neki a papírnak, és nem is kell mondanom, hogy a végén minden a szivárvány színeiben csillogott.
Miután elmentek, rendbe tettem a munkaterületet, meg kiteregettem, aztán összedobtam magamnak egy kis uzsit, és újra elsétáltam a tegnapi parkba. A Nap annyira már nem sütött, mint tegnap, de még viszonylag jó idő volt, szóval a kiadós séta után megéhezve egy padon költöttem el az ebédem, majd vagy egy órát olvastam. Nem messze tőlem két korombeli csaj ült egy pokrócon, és ők még pezsgőztek is. Hát élni tudni kell:) (Nem mintha én pont a pezsgőt irigyelném - ha fagyiztak volna, az más kérdés:D)
Hű a kajálásról jut eszembe, ma még reggeli előtt eszembe jutott, hogy megmérjem magam, és örömmel jelenthetem, hogy eddig még nem tapasztalható a bevitt kaja-és (főleg) cukormennyiség káros hatása:D
Ahogy ott üldögéltem, kezdtem fázni, így hiába volt még rengeteg időm, inkább hazaindultam. Utólag jól döntöttem, mert nem sokkal a hazaérkezésem után esni is kezdett, szóval pont szerencsésen szúrtam ki a mai nap kimenős időszakát. Olyan negyed négy körül értem haza, és ekkor még csak az apuka volt itthon, viszont egy fél óra múlva megérkezett a család többi része is - pedig az anyuka tegnap még azt mondta, lehet, hogy 6-ig is odalesznek. Mindenesetre nekem még nem kezdődött a műszakom, így maradtam a gépem előtt, de hamar kiderült (még az én igen rossz hallásommal is), hogy nem ment túl jól a kirándulás. A hallottak alapján a kislány viselkedése kikészítette az anyukát, így ő már türelmét vesztve érkezett haza.
A kislány viselkedéséről egyébként azt kell tudni, hogy nagyon energikus, arra viszont nem reagál túl jól, ha megmondják neki, mire is fordítsa az energiáit, vagy éppen mire semmiképp. Nekem mostanában sokszor mondogatja, hogy nonszensz, vagy épp szemét, amit beszélek (ez mind a gyerekműsorok jótékony hatása), és sokszor egyszerűen megparancsolja, hogy menjek el.
Az apuka épp a konyhában győzködte/fenyegette, hogy viselkedjen végre rendesen - a kislány közben élénk vidám hangon skandálta, hogy hagyja békén. A picit közben egyedül hagyták a nappaliban az elkerített kis dühöngőjében, amiért persze hangosan bömbölt. Ekkor odamentem hozzá, hátha sikerül lecsillapítanom, mert már nélküle is épp elég feszült volt a hangulat. Ámulatomra szinte ahogy meglátott, abbahagyta a sírást, szóval egyértelműen kezd megkedvelni:) Nos, ez mind szép és jó volt, de ekkor a kislány is bejött a nappaliba, és energiáit most a játszóka rángatására/szétverésére koncentrálta. Persze hiába mondtam, hogy hagyja abba, sőt, még a legszigorúbb pillantásomat is bevetettem, továbbra is viccnek gondolta a dolgot - ha meg fizikálisan próbáltam megállítani, akkor még jobban rángatta. Végül a zajra berontott a már amúgy is pipa anyuka (az apuka azt hiszem közben kiment valamiért), egyszerűen megragadta a kölköt, és a hangokból ítélve simán bevágta a vécébe és rázárta az ajtót. Mindenesetre csend lett.
Ezután következett egy hosszabb szóváltás a szülők között, amiből annyit tudtam kivenni, hogy az apuka szerint most már rendesen meg kéne büntetni a csajt, hogy érezze a következményeket. Na, ezzel 100%-osan egyetértek, ugyanis eddig csak fenyegetőzést hallottam, de azokból soha semmi nem valósult meg, utólag a gyerek mindig mindent megkapott. Most kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valami a dologból, és a kishölgy vajon tanul-e belőle. Mindenesetre mindenki remek hangulatban volt, a feszültséget vágni lehetett. Ezután nem sokkal elmentek itthonról: az apuka a gyerekekkel, a nő meg egyedül. Gondolom, most kiereszti a gőzt valahol, mondjuk a konzervek és a müzlik között:D
Na, az apuka és a gyerekek valamivel 6 után értek haza, de az anyuka azóta sincs sehol (most 19:37 van). A gyerekeket gyorsan megfürdettük, enyém volt a könnyebb eset (a kisfiú), míg az apuka megint megszenvedett a dolog rá eső részével. A picúr most jó hangulatban volt, a fürdés után az öltöztetést is jól tűrte, és csak akkor akadt ki, mikor a tejjel próbálkoztam nála. Ott elszakadt a cérna és erősítésre volt szükségem. Ezután a kislánnyal lettem én a soros, de most kicseleztem a hisztijét. Mivel ha kérdezzük, mindenre nemet mond, és nagyon elutasító, egyszerűen közöltem vele, hogy akkor elmegyek egyedül mesét olvasni. Erre persze nem győzött utánam szaladni *gonoszul vigyorog* :D
Egy mese után az apuka felváltott, utána már csak a konyhát raktam rendbe és szabad voltam. Az anyuka 19:41-kor ért haza, kicsit talán jobb hangulatban.
