Ezen a hétvégén végre nekivágtam felfedezni a várost, a szombatot és a vasárnapot tehát végigkutyagoltam és szinte alig voltam a négy fal között. Több itteni külföldivel is terveztem találkozót, és eddig minden új ismerősöm nagyon szimpatikus volt, szóval csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Ami a belvárost illeti, nem voltam annyira elájulva tőle. Persze a híres épületekre kíváncsi voltam, de összességében nem annyira különbözik például Budapesttől. Volt sok régi épület, a legtöbb nagyon mutatós is, rengeteg bolt és bevásárlóközpont, hidak, valamint eldugott kisebb utcák. Szép volt, de én a magam részéről egy parkért vagy egy szép kertért jobban tudok lelkesedni.
Szombaton délelőtt 11-re beszéltük meg a találkát a metróállomáson Martinával. Én elég későn keltem, mert pénteken sokáig fenn maradtam filmezni, de szerencsére így is volt időm összecuccolni (pénz, kártya, kézfertőtlenítő:) és még kaját is csomagoltam, hiszen egész napos programot terveztünk. Mivel vajat nem tehettem a szalámi mellé, végül a Nutellás szendvics mellett döntöttem, és mivel volt házi készítésű kalács is, természetesen azt választottam. Két almát is bedobtam mellé, meg eltettem egy plusz kabátot estére és már kész is voltam.
Az állomásig egy fél órát kellett sétálni, és egy alkalommal rossz felé fordultam, de egy kicsit sietve így is odaértem 11-re. Ekkor vettem elő a telómat, és kiderült, hogy Martina még 10-kor írta, hogy fél órát késni fog. Nem volt probléma, egy fél órára még le tudom foglalni magam:) Fél 12-re végül meg is érkezett, viszonylag könnyen megtaláltuk egymást, így indulhatott a buli.
A tömegközlekedés a félelmeimmel ellentétben nagyon könnyű volt. Még otthon azt javasolták a fogadó szülők, hogy használjam csak a Revolut-kártyámat, mert nem éri meg mindenféle utazási kártyát venni, csak a macera van velük. Így egész hétvégén egyszerűen csak a bankkártyámat használtam, amit a metrónál befele és kifele menet is hozzá kell érinteni a leolvasóhoz, a buszokon pedig csak felszálláskor.
Martinával egész nap nagyon jól elvoltunk; ő Olaszországból, Milánó mellől jött egy hónapra, egy szabadságon lévő au pairt helyettesíteni. Mondhatjuk, hogy neki ez csak egy hosszabb vakáció itt. Egyébiránt építész, nemrég diplomázott és szeretne a szakmájában elhelyezkedni, de nem feltétlen otthon.
Miután bemetróztunk a belvárosba, mindenfelé gyalog mentünk. Láttuk a London Bridge-t, bejártuk a Borough Market-ot (itt mindenféle ételek voltak, főként a különböző nemzetek specialitásai), végigsétáltunk az Oxford Street-en és a Bond Street-en (csak egy ajándékboltba mentünk be, de ott se vettünk semmit) és sétáltunk a Covent Garden-ben is. A Bond Street, mint London legdrágább utcája, tényleg nagyon puccos volt, tele márka boltokkal, és mindegyik előtt egy biztonsági őr/"ajtó nyitogató" állt, egytől egyig afrikai származású, jókötésű hapsi. A Covent Garden igazából egy nagyobb kerületet takar, ami szintén tele van üzletekkel és éttermekkel, de építészetileg sem utolsó. Ott sétálva szinte percenként botlottunk bele utcai énekesekbe és előadókba, őket hallgatni és nézni volt a kedvenc élményem az egész nap során. Az egyik alkalommal egy tütübe öltözött 40-es/50-es pasi szólított önkénteseket – minden önkéntes kapott saját tütüt – és végül 4 közreműködő segítségével alakult ki a műsor, ahol különböző zenékre tánclépéseket és ugrásokat kellett vezényszóra produkálniuk. A legviccesebb két kis szoknyás pasi volt, ahogy igyekeztek sasszézni:D
A nap vége felé még megnéztük a London Eye-t (erre egyszer majd mindenképp felülök!), és a közelében ettünk egy hamburgert. Persze az ára kész rablás volt, úgy is, hogy a legolcsóbbat választottam (forintban kb 2400-ra jönne ki), méretben meg elfért a tenyeremben… Ennek ellenére azért azt hozzá kell tegyem, hogy finom volt, de azért nem ájultam el tőle.
8 óra körül aztán elindultunk az esti programunk helyszínére. Emeletes busszal mentünk, és a tetején ültünk, legelöl, szóval jobb helyet nem is kívánhattunk volna. Miután leszálltunk, volt egy kis konfliktusunk a GPS-el, mert egy ideig nem találta meg magát, de aztán bőven időben odaértünk. A bár előtt jött a következő probléma, ugyanis egyikünk se ismert senkit az aznapi brancsból, és aki még nem próbálta, nem tudhatja, milyen nehéz is megtalálni egy csapat totál idegen embert. Ezzel vagy 10 percig el is voltunk, de az üzenetes egyeztetés után összeszedtek minket, és belecsöppentünk a totális hangzavarba. A magam részéről teljesen elveszettnek éreztem magam, és kb 5 perc után megállapítottam, hogy ez nagyon nem az én világom, és szívem szerint már húztam is volna a nyúlcipőt. Az általános zsongás meg a zene odáig rontották az amúgy sem túl fényes hallásomat, hogy szinte egyáltalán nem tudtam beszélgetni, mert minden próbálkozásnál vagy 3-szor vissza kellett kérdezni. Emellett kiabálni sem tudtam annyira, hogy legalább engem megértsenek, így nagyon hamar elegem lett. Rendeltem egy alkoholmentes koktélt – már az is több, mint 6 font volt, az alkoholosak meg 10-től kezdődtek…- , ami nem volt rossz, de persze nem érte meg az árát. Az este nagy részében pedig hallgattam, bár érteni nem értettem sokat. Több ember is bemutatkozott, és mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, de nekem ez a közeg nem volt alkalmas az ismerkedésre. Egy lánnyal tudtam hosszabban elbeszélgetni, úgy, hogy a mondanivalója 80%-át meg is értettem. Ő Mexikóból jött, azt hiszem Paulinának hívják, és már 3 éve au pair. Sok tapasztalata és rengeteg vicces sztorija volt, vele jól éreztem magam.
Hazaindulni sajnos csak 11 után tudtunk, és így is csak negyed 1 körülre értem haza. A hazaúton nem történt semmi érdemleges, a metrón egész nap kevesen voltak, és soha senki nem zaklatott minket, így London veszélyességéről egyelőre nincs első kézbeli tapasztalatom. Miután leszálltunk a metróról, nekem még egy 25 perces séta következett - gyalogosok nem nagyon voltak, de a késői óra ellenére több autó is elment mellettem. Ami meglepetésként ért, hogy az apuka még fent volt amikor hazaértem, és még a napom iránt is érdeklődött. El is gondolkodtam, hogy vajon engem várt-e meg.:))
Az egész napos járkálás rendesen kifárasztott, szóval gyorsan lefeküdtem, hiszen már másnapra is megvolt egész napra a programom:)
